2014. febr. 27.

...

Sziasztok!:))
Sajnálom, hogy nem résszel jövök, de hamarosan az is lesz.
Először is itt van barátnőm blogja és nekem nagyon nagyon tetszik. Ez egy sminkes blog. Nézzétek meg, mert nagyon jó.
Továbbá csináltam magamnak egy Tumblr- t nekem nagyon tetszik. Ha nektek is bejön akkor kövessetek be. Természetesen visszamegy;)) És még csináltam egy Ask-ot is. Nyugodtan kérdezhettek:))
És ne feledjétek, hamarosan hozom az új részt.
Pusszii
xx
~Lisa

2014. febr. 14.

Kilencedik rész#9

~Emily szemszöge~

Egy ismeretlen házban ébredtem. A falon lévő óra reggel kilencet mutatott. Mégis hol a francba vagyok? Körül néztem, de nem láttam senkit. Felálltam. A lábaim kicsit megremegtek a hirtelen mozdulattól, de végül is nem estem vissza ülő helyzetbe. Kinyitottam az ajtót, ami egy folyosóra vezetett. Pont velem szembe volt egy lépcső, amin szépen lebotladoztam. Egy boltíves ajtó mögül hangok jöttek. Óvatosan benyitottam és a háttal álló Danielt pillantottam meg. Megfordult és szólásra nyitotta a száját.
- Fel keltél?- kérdezte mosolyogva.
- Öm igen.- mondtam és közben folyamatosan a konyhát pásztáztam -Lehet egy kérdésem?- nézetem rá.
- Persze.
- Hol vagyunk?
- Nálam.
- És miért vagyok itt én is?
- Hát, mert tegnap este...öm...Tyron felhívott, hogy átjöttek hozzánk és, hogy jöjjünk ide.
- És ők hol vannak?
- Asszem visszamentek hozzátok.
- Értem.
- Kérsz reggelit?- kérdezte most Ő, de mintha valami nem teljesen lenne rendbe nálla. Nem bunkóságból, de valami tényleg nincs rendben. Nekem például rettentően fáj a fejem.
- Igen.
- Akkor foglalj helyet. Mindjárt kész a melegszendvics - a sütő pár perc múlva eszeveszett csörgésbe kezdett. Dan kivette a tálcát, amin kettő szendvics volt. Neki álltunk az evésnek és párperc elteltével, volt szendvics, nincs szendvics.
- Akkor én szerintem megyek is.
- Kár. De rendben. Haza vigyelek?
- Nem szükséges. Haza találok-kacsintottam. Végignéztem magamon és csak egy dolgot hiányoltam. – A mobilom hol van?
- Nem tudom.
- Biztos otthon hagytam.
- Ja, lehet- mondta Dan, de egyáltalán nem tűnt nyugodtnak.
- Valami baj van?-néztem rá agódoan.
- Semmi.- okéé.
Felvettem a kabim, a cipőmet nem kellet, mert érdekes módon rajtam volt.
- Akkor, szia!-öleltem meg, majd kiléptem a házból. Még intettünk egymásnak, majd elindultam haza. Várjunk csak. Hol is lakok én? Na szuper! „Menj vissza!” De akkor tök hülyének fog nézni, hogy már megint mit keresek nála. Elindulok valamerre, aztán csak haza jutok, nem?
Elindultam tehát balra és az utca sarkánál elfordultam megint balra. Majd jobbra, balra, még egyszer balra és egy csodaszép, egyszerűen csodálatos, zsákutcába értem. Na ez a hazaút is hosszú lesz. Előre látom.

Másfél óra múlva

Befordultam a következő sarkon és a tábla alapján végre megérkeztem a mi utcánkba.
- Végre!-mondtam. Bár, fogalmam sincs kinek.
Elsétáltam a házunkig és bementem.
- Szia Jason!
- Te meg mégis, hol a francban voltál?-támadt nekem.
- Danielnél.-válaszoltam kicsit megszeppenve.
- És mit kerestél Danielnél?-erre a mondatára, azzal a „WTF?” fejjel néztem.
- Hát mert este oda mentetek és mondtátok, hogy mi is menjünk oda.
- Hát én ilyen biztos, hogy nem mondtam. Meg nem is voltunk Tyronéknél. –teljesen összezavarodtam. Most, akkor  mi van?- Na és a a telefonod hol van? Mert vagy ezerszer hívtalak és mindig ki voltál kapcsolva.
- Itthon hagytam, nem?
- Nem.
- Most elmennék Tyhoz, hogy meg mondjam a véleményemet az öccséről, de ez a te problémád. Na én mentem. Majd este jövök.

1 hét múlva (március 01.)

A telefonom még mindig nincs meg. Apa nagyon mérges volt rám. Hát meg is értem, mert azért egy iphon-t elhagyni nagyon gáz. 

Jason oda adta az övét. Mármint a régijét. Hát nem olyan nagy cucc, de legalább lehet vele telefonálni.
Viszont ma van az a nap amikor nekem a Thomson street-re kéne elhurcolnom magam este nyolcra. Lehet nem kellene elmennem. De mivel én egy kíváncsi teremtés vagyok, ezért nem tudok mit tenni. Muszáj elmennem. Túlságosan is érdekel, hogy ki és miért hívott oda.

20:08


Körülbelül 5 perce állhatok itt, de még mindig semmi. 

- Te csaltál meg! - a hang iránya felé néztem, ami a túl oldal volt. Egy számomra ismerős fiú és egy lány veszekedtek. A srácot a sötétség miatt nem igazán látom. Az egyetlen fény forrás, csupán az utca lámpa. 
- De hát Ő mutatta azt a képet és én azt hittem... - mondta könnyek közt a szőkeség.
- Nem érdekel, hogy mit hittél! Inkább menj el! Ne is lássalak! - ordította a srác, majd a lány nem tudta tovább tartani magát és elfutott. A másik fél leült és a hátát neki támasztotta a ház falának. Az arcát a kezei közé rejtette. 
Nem szeretek bele avatkozni mások dolgába, de tudom, hogy ismerem. Meg ha én lennék a helyében, nekem is jól esne ha valaki oda jönne hozzám.
- Hé! Szia! - a fiú rám emelte a tekintetét és egyből felismertem. Nem hiszem el, hogy ide jöttem hozzá.
- Szia Emily! - leguggoltam hozzá, hogy egy szinten legyek vele.
- Hogy, hogy itt vagy?
- Eredetileg hozzád indultam, de ezzel a kis incidenssel nem számolt. 
- Hozzám? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen, hogy vissza adjam a telefonod ami... - elkezdet kutakodni a zsebében - itt van.
- Oh... Köszönöm! De, hogy került hozzád? - kérdeztem egy kis idő elteltével.
- Az mindegy. Örülj, hogy visszakaptad.
- Oké - felálltam guggoló helyzetemből, majd ezt  műveletet követte a beszélgető társam is. Ő rám nézet, és egy jól irányzott mozdulattal, elindult. - Várj! - a reakciómon én is meglepődtem. Érdeklődő tekintettel figyelte, hogy mit szeretnék mondani. Ha bár a szája sarkában ott bujkált egy olyasfajta, gúny mosoly - Öm... Te küldted azt az SMS-t?
- SMS? Nem tudom, lehet. - mondta egy kacsintással, majd folytatta az útját, gondolom haza. No comment! Inkább nem emésztem magam ezzel a kérdéssel, mert csak az őrületbe kergetem magam. 

Másnap

Másnap üdén és frissen keltem. Az óra kereken 6:30- at mutatott. Lezuhanyoztam, fogat mostam,és beálltam a szekrényem elé, hogy kiválasszam a megfelelő ruha összeállítást. A választásom egy kékes-fekete farmerre, egy fehér pólóra, és egy sárga blézerre eset, amit egy zöld sállal egészítettem ki cipőnek, pedig egy zöldes-kék, majdnem türkiz magas sarkút választottam. A hajamat egy egyszerű balerina kontyba kötöttem fel. Feltettem egy alap sminket, majd lementem a konyhába a cipőmhöz illő táskámmal, elvettem egy almát és elindultam a suliba. A szép idő miatt kivételesen gyalog.
Ma valahogy kifejezetten, jó kedvem van. Lehet azért, mert végre újból a kezemben tudhatom a mobilomat, nem tudom, de nagyon jó.
Beléptem az iskola nagy kapuján és az utamat a szekrényemhez vettem. Betettem a sulis cuccaim és a kabim, majd az első órára előhalásztam a cuccaim. Elindultam az osztályunk felé. A folyosón egyszer sem találkoztam se Chrissel, se Justinnal, se senkivel abból a 'bandából'. 
Az osztályban üdvözöltem legjobb barátnőmet, majd helyet foglaltam a hátsó padban és vártam a becsöngőt. 

Szünet...

- Meglett a telefonod? - mutatott a kezemben lévő készülékre Nici.
- Ja, igen.
- És hogy? Hol volt?
- Öm... - hosszas töprenkedés, tán, végül kinyögtem - Justinnál.
- Nee! - barátnőm szája elé emelte a kezeit, hogy elfojtsa a mosolygását - Nem hiszem el! És, hogy került hozzá?
- Azt nem, mondta el. - biggyesztettem le ajkaim.
- Oh, a köcsög! - barátnőm kijelentésén muszáj volt nevetnem. 
- Na és veled mi volt? - próbáltam terelni a témát.
- Hát semmi különös. Film maratont tartottam - vigyorodott el. Nevetgéltünk még egy kicsit, főleg azon ahogy Nici néhány film részletet kiparodizált, aztán visszaindultunk a terembe.
- Emily! - hallottam ahogy valaki a nevemet kiabálja a hátam mögött. Megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem az illetőt. - Beszélhetnénk négyszemközt? - ránéztem Nicire, aki csak mosolygott. 
- Igen. - kimentünk az udvarra. Persze már senki sem volt kint, ugyanis másodpercek kérdése és becsengetnek.
- Szóval...

Sziasztok!:)
Először is hadd ássam el magam amiért, majdnem  2 hónapja nem volt új rész. Ezt egyetlen dologra tudom fogni, és ez a suli. Elég sok rossz jegy bejött, ráadásul az egyik tanárom oktalanul beírt egy témazáró egyest, és ez alaposan kikészített. Kicsit nehezen dolgozom fel, ha igazságtalanok velem. Bár ezzel gonolom nem vagyok egyedül://
Ja nem is egy okom van amiért nem hoztam részt. Ugyanis a gépünk nagy kegyesen, feladta a szolgálatot, és kb. egy hete javíttattuk meg. Meg hát, az ihlet se jött:// Nem tudo, hogy folytassam-e a blogot. Nem azért mert nem kapok visszajelzéseket, csak én túl sablonosnak érzem. Meg eredetileg úgy indult, hogy az én történetemet írom le, kicsit kiszínezve, de ez abszolut eltért a valóságtól, ami még nem is baj, csak én az elején nem így terveztem. Úgy érzem elvesztettem a fonalat.
De azért itt van néhány kérdés, amire tényleg nagyon kíváncsi vagyok.


  • Szerintetek ki hívta ki Emilyt?
  • Most, hogy Jusin single, szerintetek mi lesz ezek után vele?
  • Daniel örökre eltűnt? 
  • Szerintetek miért Justin adta vissza a telefont? Miért nem Chris? Elvégre eredetileg nálla volt.
  • És hol van Chris?
Remélem válaszoltok, és majd az egyéni véleményeteket is kifejtitek. Köszönöm, hogy még mindig velem vagytok, és köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést (+8000), és köszönöm a 9 feliratkozót és azt, hogy hisztek bennem.
xx
~Lisa

Ui.: Sajnálom, hogy rövid lett, de úgy éreztem itt kell abbahagynom:)) Az titok, hogy miért, de hamarosan minden kiderül((:

2013. dec. 24.

Merry Christmas...

Sziasztok!:))
Tudom régen volt rész, de vagy, 10 dolgozatott írattak velünk utolsó héten... logika -.-"
Na mindegy...
Ennek a bejegyzésnek nem is erről kell szólnia, hanem arról, hogy boldog karácsonyt kívánhassak az én drága olvasóimnak:)) Tehát, Boldog Karáccsonyt és Kellemes Újévi ünnepeket!:)) <3


Itt van néhány, kedvenc karácsonyi számom:



Boldog Karácsonyt!

xx
~Lisa


2013. dec. 10.

#8 A következő...

~Justin szemszöge~

- Szia Kicsim!- adtam egy csókót barátnőm szájára, majd egy gyors búcsuzkodás után elment.
Eddig nem akartam magamnak bevallani, de most kimondom. Már egyáltalán nem szeretem Lillyt. Első pár hét csodálatos volt, de már nem érzem azt, amit akkor.
Mindig is akartam magamnak egy normális kapcsolatott, de sosem jött össze. Lilly-nél azt hittem, hogy talán tudok szerelmes lenni, de nem így történt. Igen, Igen...most jogosan hallanám bárkitől, hogy "Akkor ne legyen barátnőd ember." + a szánakozó fej. És lényegében, ez a mondat igaz is. Csak, hogy nekem kell valaki. Aki nem fog kidobni mikor rossz paszban vagyok, és aki elfogad úgy, ahogy vagyok. 
Az életemben előforduló lányoknál, mindig éreztem azt a bizonyos szikrát, amiről még (régen...nagyon régen) Erin mesélt. Ő mindig azt mondta, hogy amikor meglátta apát, akkor mintha egy kis virág nyílt volna ki a szívében, ami a reményt, a szerelmet, és azt a bizonyos, szikrát hordozta magában (ne nézzetek rám. Ő mondta nem én ). És én ha meglátok egy lányt aki tetszik, úgy érzem valami megmozdulna bennem. És abba a pillanatban mindig úgy érzem, hogy Ő az igazi, de legbelül tudom, hogy nem. 
Egy ideje, már csak úgy fűvel-fával összeállok, hogy azért sose legyek egyedül. Már az se érdekell amit Erin mondot. Semmi!
És az a tudat, hogy a csaj odáig van értem, megnyugtatt és arra késztett, hogy szerezzek még többet.  (mármint csajt). Lehet, hogy egy nőcsábásznak tartanak, de nem tud érdekelni. Ilyen az én, életformám. 
És már tudom is ki lesz a következő...

A suliban...

- Értitek?
- De nem érdemli meg, hogy így bánj vele.-szólt közbe Chris.
- Nem érdekell. Most nem ő a lényeg. Őt a jövő héten lerendezem, aztán rátérünk a Lényegre.- Chris megrázta a fejét, majd lemondóan rábolintott-Akkor én mentem. Csá!

~Emily szemszöge~
Suli után...


- Szia Nici!
- Szia Emy! 
- Részletes beszámolót mondj ám, ha haza érsz-mosolyogtam.
- Mindenképp-forgatta meg a szemeit, majd beszállt az autóba és elmentek. 
Nici elmegy 3hétre Texasba, a nagyszüleihez. Tök jó mert egyedül lehetek...érzitek a szarkazmust? Én mondom fenomenális lesz minden nap egyedül lenni, és ülni a matek könyv fölött és azon gondolkodni, hogy mikor lesz szükségem valaha az életben rá.
- Búú!- nagyott ugrottam, mert tényleg megijedtem. A reakciómra persze elkezdet röhögni-De gáz vagy!
- Chh.- és bevágtam egy durci fejet.
- Jaj hugiiii! Ne légy ennyire dühös.
- Na jó. Hol parkoltál le?
- Arra-és elmutatott a kocsija felé. Oda mentünk és mindketten beszálltunk. Hirtelen megrezdült a telefonom, jelezve, hogy sms-em jött.

Feladó: Ismeretlen
Március 01. , Thomson street 72. , 20:00.

- Ki írt?-érdeklődött Jason.
- Nem fontos.- március 01. Az 1 hét múlva lesz. És most jön a diplomatikus gondolkodás. Nem kiváncsiságból, szimplán egy vizsga anyaghoz gyűjtök anyagot a Thomson street 72.-es szám alatt. És mily meglepő pont március elsején érek rá. De csak este nyolckor. 
Vizsga anyag...Na mindegy. A lényeg, hogy elmegyek és kész.
Haza értünk. 
- Jönnek ma a haverjaim és tarunk egy kis összejövetelt.
- Összejövetelt, mi? Talán nem szólok a pának, ha én is ott lehet és nem kell bezárkoznom a szobámba.
- Pont olyan furfangos kegyed, mint a bátyja. Nyilvánvaló, hogy tőlem tanultad.-kinyújtottam rá a nyelvem- Jó legyen.
- Miért mentél bele ilyen könnyen?- kérdeztem.
- Mert így legalább egy csicskánk.
- Olyan cuki mikor álmodozol.-majd nyomtam az arcára egy cuppanos puszit és felmentem a szobámba.

Este 5-kor...

Éppen tévéztem amikor csöngettek. Elnéztem a kanapé fölött az ajtó felé, hogy megtudjam kik is jöttek. Jason ajtót nyitott.
- Csá bro!-pacsizott le az egyik haverjával. Aztán jöttek még vagy 10-en. Én is oda mentem a kis csoporthoz, közvetlenül J mellé.
- Na Ő kicsoda?-kérdezte egy perverz mosollyal az egyik.
- Nem hozzá nyúlni!-mondta bátyám és mindenkire szúrosan, ránézet-Egyébként a hugom, Emily. Em Ők itt: Harold, Benton, Dominick, Zyan, Vincent, Tyrone, Russel, Olen, Harry és Kenton.- mutatott végig a fiúkon.- Ja és Tyrone öccse, Daniel.-a szám is tátva maradt mikor megláttam Dant.
- Szi-szia!
- Szia!-mosolygot. Jason már  bement a konyhába a többiekkel.- Nem hittem, hogy a parkon kívül máshol is fogunk találkozni.
- Én se.-szuper! Megint csend van...na jó mondani kéne vala...
- Nekem Ty azt mondta, hogy semmikép ne "lógjak" rajtuk, bár nem értem miért fújja fel azt az egy évet ami köztünk van. Szóval eljönnél valamerre.
- De már sötétedik...-néztem ki az ablakon. Ő viszont rám meresztette a kiskutya szemeit- Na jó legyen.- én is felöltöztem, elköszöntünk a többiektől, majd kiléptünk a nagy ajtón, a hideg utcára.
Elértük annak a parknak a kapuját ahol a múltkor is találkoztunk. Bementünk. Elég érdekes hangokat lehetett halani, amiktől én kicsit berezeltem ezért közelebb mentem Danielhez. Ő cska elmosolyodott viselkedésemen.
Megálltunk egy nyilvános WC-nél és Dan minden szó nélkül bement. Hát ha egyszer hív a természet...

~Cody szemszöge~

- Kik voltak azok az alakok?-néztem rá a fiukra.
- Szerintem akik  a múltkor.
- De Őt miért bántották?
- Menj utánuk és kérdezd meg- válaszolt Ry.-Most az a kérdés, hogy mi legyen vele.-nézet rám.
- Hát ezen a padon nem hadhatjuk, szóval vigyük haza. - egyik kezem térd hajlatába helyeztem, a másikat a nyaka alá és felemeltem. Elindultunk a kocsihoz.
Emilyvel beültem hátra, Ry pedig a volán mögé.
- Justinnak erről kell tudnia?- fordult hátra.
- Nem- a vállát csak megvonta, majd gázt adott a kocsinak.

~Daniel szemszöge~

Idegesen járkáltam Emilyék háza előtt. Az egész parkot átnéztem, de sehol nem találtam. Bele se merek gondolni, hogy Ty és Jason mit fognak ehez szólni.
Hirtelen egy kocsi parkolt le mellettem és egy srác szált ki belölle, Emilyvel a kezében.
- Mi történt vele?
- Áh szóval téged várt.-mondta lenézően. Oda atta a kezembe- Vigyáz rá, mert a végén még elveszíted.- majd elhajtottak a kocsival. Az utolsó mondatát nem valami kedvesen mondta. 
Úgy döntöttem inkább haza viszem, hozzánk.

Hi!:))
Sajnálom, hogy ennyit kellet várnotok, de rengeteg tanulni valóm volt:// Meg közben beteg is lettem, meg rengeteg minden történt. Tehát két nap alatt történt annyi minden aminek 2 hét alatt kellet vollna történnie. Szóval, egyszerre történt sok hülyeség és egyszerüen nem volt agyam írni.
Tudom, hogy nem lett a legjobb rész, sőt! Szerintem még unalmas is. De kellenek ilyen részek is:))
És hadj köszönjem meg az elöző részhez a 3 komit. Annyira örültem neki:)) És ne felejtsem el megköszönni az 5600+ oldal megtekintést és a 7 feliratkozót:))
A következő részt, nem tudom mikor fogom hozzni. Talán az is fog késni, talán nem. De ne pártoljatok el mellőlem:))
xx
~Lisa

ui.: Bárkinek bármi észre vétele van a bloggal kapcsolatban, megköszönném, ha kedvesen fogalmazná meg a mondandóját:))