Merry Christmas...

Sziasztok!:))
Tudom régen volt rész, de vagy, 10 dolgozatott írattak velünk utolsó héten... logika -.-"
Na mindegy...
Ennek a bejegyzésnek nem is erről kell szólnia, hanem arról, hogy boldog karácsonyt kívánhassak az én drága olvasóimnak:)) Tehát, Boldog Karáccsonyt és Kellemes Újévi ünnepeket!:)) <3

Itt van néhány, kedvenc karácsonyi számom:

• Silent Night
• Justin Bieber - All I Want For Christmas Is You
• Justin Bieber - Christmas Love

Boldog Karácsonyt!

xx

~Lisa

#8 A következő...

~Justin szemszöge~

- Szia Kicsim!- adtam egy csókót barátnőm szájára, majd egy gyors búcsuzkodás után elment.
Eddig nem akartam magamnak bevallani, de most kimondom. Már egyáltalán nem szeretem Lillyt. Első pár hét csodálatos volt, de már nem érzem azt, amit akkor.
Mindig is akartam magamnak egy normális kapcsolatott, de sosem jött össze. Lilly-nél azt hittem, hogy talán tudok szerelmes lenni, de nem így történt. Igen, Igen...most jogosan hallanám bárkitől, hogy "Akkor ne legyen barátnőd ember." + a szánakozó fej. És lényegében, ez a mondat igaz is. Csak, hogy nekem kell valaki. Aki nem fog kidobni mikor rossz paszban vagyok, és aki elfogad úgy, ahogy vagyok. 
Az életemben előforduló lányoknál, mindig éreztem azt a bizonyos szikrát, amiről még (régen...nagyon régen) Erin mesélt. Ő mindig azt mondta, hogy amikor meglátta apát, akkor mintha egy kis virág nyílt volna ki a szívében, ami a reményt, a szerelmet, és azt a bizonyos, szikrát hordozta magában (ne nézzetek rám. Ő mondta nem én ). És én ha meglátok egy lányt aki tetszik, úgy érzem valami megmozdulna bennem. És abba a pillanatban mindig úgy érzem, hogy Ő az igazi, de legbelül tudom, hogy nem. 
Egy ideje, már csak úgy fűvel-fával összeállok, hogy azért sose legyek egyedül. Már az se érdekell amit Erin mondot. Semmi!
És az a tudat, hogy a csaj odáig van értem, megnyugtatt és arra késztett, hogy szerezzek még többet.  (mármint csajt). Lehet, hogy egy nőcsábásznak tartanak, de nem tud érdekelni. Ilyen az én, életformám. 
És már tudom is ki lesz a következő...

A suliban...

- Értitek?
- De nem érdemli meg, hogy így bánj vele.-szólt közbe Chris.
- Nem érdekell. Most nem ő a lényeg. Őt a jövő héten lerendezem, aztán rátérünk a Lényegre.- Chris megrázta a fejét, majd lemondóan rábolintott-Akkor én mentem. Csá!

~Emily szemszöge~
Suli után...


- Szia Nici!
- Szia Emy! 
- Részletes beszámolót mondj ám, ha haza érsz-mosolyogtam.
- Mindenképp-forgatta meg a szemeit, majd beszállt az autóba és elmentek. 
Nici elmegy 3hétre Texasba, a nagyszüleihez. Tök jó mert egyedül lehetek...érzitek a szarkazmust? Én mondom fenomenális lesz minden nap egyedül lenni, és ülni a matek könyv fölött és azon gondolkodni, hogy mikor lesz szükségem valaha az életben rá.
- Búú!- nagyott ugrottam, mert tényleg megijedtem. A reakciómra persze elkezdet röhögni-De gáz vagy!
- Chh.- és bevágtam egy durci fejet.
- Jaj hugiiii! Ne légy ennyire dühös.
- Na jó. Hol parkoltál le?
- Arra-és elmutatott a kocsija felé. Oda mentünk és mindketten beszálltunk. Hirtelen megrezdült a telefonom, jelezve, hogy sms-em jött.

Feladó: Ismeretlen
Március 01. , Thomson street 72. , 20:00.

- Ki írt?-érdeklődött Jason.
- Nem fontos.- március 01. Az 1 hét múlva lesz. És most jön a diplomatikus gondolkodás. Nem kiváncsiságból, szimplán egy vizsga anyaghoz gyűjtök anyagot a Thomson street 72.-es szám alatt. És mily meglepő pont március elsején érek rá. De csak este nyolckor. 
Vizsga anyag...Na mindegy. A lényeg, hogy elmegyek és kész.
Haza értünk. 
- Jönnek ma a haverjaim és tarunk egy kis összejövetelt.
- Összejövetelt, mi? Talán nem szólok a pának, ha én is ott lehet és nem kell bezárkoznom a szobámba.
- Pont olyan furfangos kegyed, mint a bátyja. Nyilvánvaló, hogy tőlem tanultad.-kinyújtottam rá a nyelvem- Jó legyen.
- Miért mentél bele ilyen könnyen?- kérdeztem.
- Mert így legalább egy csicskánk.
- Olyan cuki mikor álmodozol.-majd nyomtam az arcára egy cuppanos puszit és felmentem a szobámba.

Este 5-kor...

Éppen tévéztem amikor csöngettek. Elnéztem a kanapé fölött az ajtó felé, hogy megtudjam kik is jöttek. Jason ajtót nyitott.
- Csá bro!-pacsizott le az egyik haverjával. Aztán jöttek még vagy 10-en. Én is oda mentem a kis csoporthoz, közvetlenül J mellé.
- Na Ő kicsoda?-kérdezte egy perverz mosollyal az egyik.
- Nem hozzá nyúlni!-mondta bátyám és mindenkire szúrosan, ránézet-Egyébként a hugom, Emily. Em Ők itt: Harold, Benton, Dominick, Zyan, Vincent, Tyrone, Russel, Olen, Harry és Kenton.- mutatott végig a fiúkon.- Ja és Tyrone öccse, Daniel.-a szám is tátva maradt mikor megláttam Dant.
- Szi-szia!
- Szia!-mosolygot. Jason már  bement a konyhába a többiekkel.- Nem hittem, hogy a parkon kívül máshol is fogunk találkozni.
- Én se.-szuper! Megint csend van...na jó mondani kéne vala...
- Nekem Ty azt mondta, hogy semmikép ne "lógjak" rajtuk, bár nem értem miért fújja fel azt az egy évet ami köztünk van. Szóval eljönnél valamerre.
- De már sötétedik...-néztem ki az ablakon. Ő viszont rám meresztette a kiskutya szemeit- Na jó legyen.- én is felöltöztem, elköszöntünk a többiektől, majd kiléptünk a nagy ajtón, a hideg utcára.
Elértük annak a parknak a kapuját ahol a múltkor is találkoztunk. Bementünk. Elég érdekes hangokat lehetett halani, amiktől én kicsit berezeltem ezért közelebb mentem Danielhez. Ő cska elmosolyodott viselkedésemen.
Megálltunk egy nyilvános WC-nél és Dan minden szó nélkül bement. Hát ha egyszer hív a természet...

~Cody szemszöge~

- Kik voltak azok az alakok?-néztem rá a fiukra.
- Szerintem akik  a múltkor.
- De Őt miért bántották?

- Menj utánuk és kérdezd meg- válaszolt Ry.-Most az a kérdés, hogy mi legyen vele.-nézet rám.

- Hát ezen a padon nem hadhatjuk, szóval vigyük haza. - egyik kezem térd hajlatába helyeztem, a másikat a nyaka alá és felemeltem. Elindultunk a kocsihoz.

Emilyvel beültem hátra, Ry pedig a volán mögé.

- Justinnak erről kell tudnia?- fordult hátra.

- Nem- a vállát csak megvonta, majd gázt adott a kocsinak.

~Daniel szemszöge~

Idegesen járkáltam Emilyék háza előtt. Az egész parkot átnéztem, de sehol nem találtam. Bele se merek gondolni, hogy Ty és Jason mit fognak ehez szólni.

Hirtelen egy kocsi parkolt le mellettem és egy srác szált ki belölle, Emilyvel a kezében.

- Mi történt vele?

- Áh szóval téged várt.-mondta lenézően. Oda atta a kezembe- Vigyáz rá, mert a végén még elveszíted.- majd elhajtottak a kocsival. Az utolsó mondatát nem valami kedvesen mondta. 

Úgy döntöttem inkább haza viszem, hozzánk.

Hi!:))

Sajnálom, hogy ennyit kellet várnotok, de rengeteg tanulni valóm volt:// Meg közben beteg is lettem, meg rengeteg minden történt. Tehát két nap alatt történt annyi minden aminek 2 hét alatt kellet vollna történnie. Szóval, egyszerre történt sok hülyeség és egyszerüen nem volt agyam írni.

Tudom, hogy nem lett a legjobb rész, sőt! Szerintem még unalmas is. De kellenek ilyen részek is:))

És hadj köszönjem meg az elöző részhez a 3 komit. Annyira örültem neki:)) És ne felejtsem el megköszönni az 5600+ oldal megtekintést és a 7 feliratkozót:))

A következő részt, nem tudom mikor fogom hozzni. Talán az is fog késni, talán nem. De ne pártoljatok el mellőlem:))

xx

~Lisa

ui.: Bárkinek bármi észre vétele van a bloggal kapcsolatban, megköszönném, ha kedvesen fogalmazná meg a mondandóját:))

Sorry...

Sziasztok!

Hát nem is tudom, hogy hogy is kezdjem...Mindenek előtt sajnálom, hogy már egy jó ideje nincs rész. 

Rengeteg tanulni valóm van és nagyon sok témazárot irok mostanában.:// Az idei jegyeim (meg persze a jövő éviek is) bele fognak számítani a felvételimbe (jó csak jövőre, de...na mindegy). 

A nyolcadik részt már elkezdtem írni, de még nincs kész. Nem akarok egy szar részt hozzni nektek. Mostanába elég magam alatt vagyok. A kapcsolataim se a legjobbak (barátok meg ilyenek...).

Azért remélem, tudtok még várni:)) Igyekszem azért a rész megírásával.:))

Nem is akartam most többet mondani. És mégegyszer bocsánat a késésért!

Love ya<33

xx

~Lisa

Hetedik rész#7

Otthon...

Miután bementem az ajtón, lerúgtam a cipőm, a táskám pedig lettem az előszobába, majd bementem a nappaliba és rádőltem a kanapénkra. Szó mi szó, elfáradtam. Muszáj pihennem egy kicsit.
Az előbbi gondolatomnak eleget téve, pár perc múlva el is aludtam...

~Justin szemszöge~

...pólómnál fogva ki vágott  az utcára.
- Nem mondom kétszer Bieber! Tűnj el!
- Előbb ad meg amivel tartozol!- ordítottam, miközben kiköptem a számban lévő vért az utca kövére. Majd én is odavágtam neki, aztán Ő vissza nekem. Én megint arcát céloztam meg, mikor észre vettem, hogy az Ő figyelme balra irányult. Én is elfordítottam a fejem abba az írányba, hogy megtudjam mit is néz annyira, és akkor megláttam Emilyt. A bennem lévő düh a kétszeresére nőt.
- Később még számolunk!-mondtam majd Emilyt, ember számba sem véve, elmentem a kocsimhoz és elhajtottam. 
Nem tudom mi van velem mostanság. Bár hányszor meglátom Emy-t rám jönn valami különös érzés, de magam sem tudom, hogy mi. Egy suliba járunk kb. 4éve...és a téli szünet utáni incidensünk óta (megjegyzem, hogy ez kb. 3napja tötént), valahogy mindig megjelenik az életemben. Először amikor segített, aztán tegnap este, ma a dugónál, és most néhány perccel ezelőtt is. Biztos nem szándékosan csinálja...sőt. Tuti csak véletlenül futunk össze mindig...főleg akkor amikor én intézném a "sötét" ügyeim. Eddig kétszer voltam ilyen helyzetben és Ő mindig megakadályozta (vagy hát csak a puszta jelenléte kellet ahhoz, hogy én fogjam magam és ne csináljak még nagyobb hülyeséget), hogy bárkiben is kárt tegyek. Kivéve mikor a suliba összekülönböztünk (igen ezt már mondtam).
Azt hiszem már tudom mi bajom van...túl sok volt ez a 3 nap. Nem tudom miért is...pedig csak 2 verekedéses ügyem volt, nem több. És Emily mindegyiknél ott volt. Talán ez zavar...hogy ott volt és látta. Vagy nem is tudom...
Leparkoltam a házam előtt. Bementem, levettem a cipőm és felmentem a szobámba. Felhívtam Lilly-t, hogy jöjjön át (Lilly a barátnője szerk.megj.). Ő persze egyből eleget tett a kérésemnek és mondta, hogy 10-15perc és itt van. Legalább van valaki aki elfeledteti velem a gondjaim...mármint két valaki.
Csöngetek, ezért lementem ajtót nyitni. Lilly volt. Megöleltem és adtam az arcára egy puszit, majd beinvitáltam a házba.

 Lilly 

~Emily szemszöge~
16:00 óra körül...

Arra keltem, hogy anya kinyitja az ajtót. Természetesen bocsánatot kért, hogy felkeltett. Adtam neki egy puszit, majd felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és felléptem facebookra. Volt egy üzim Amy-től, hogy már sokkal jobban van, de holnap nem megy suliba, mert anyukája nem akarta elengedni. 

Mivel más nagyon nem volt ezért kikapcsoltam a gépet, és gondolkodtam, hogy mit is csináljak. Úgy döntöttem elmegyek sétálni és csak reménykedni tudtam, hogy nem futok össze Justinnal.
A hidegre való tekintettel ennél a szerelésnél döntöttem.

Pluszba felvettem hozzá egy színben illő kabit, a hajam kiengedve hagytam, majd elindultam.

Már február közepe van. És ezt érezni is, mivel már nincs olyan, hideg. A nap kellemesen süt, csak néhány felhő uszkál az égen. A hó már nem is olyan nagy. 

Erről jut eszembe. Mindjárt év vége és mi fogjuk szervezni a végzős bált. Na jó lehet erre mégkorai gondolni, de nem árt időben kitalálni esetleg a bált témáját, meg ilyen apróságok. Engem is beletettek  szervező bizotsága. Én fogok felelni a "kinézetért". Hogy lesz-e kaja, meg...mit-tudom én...lesz-e tombola na jó az biztos nem lesz. Csak a többi dologot elintézni már nem az én feladatom.

A búcsúbálon való gondolkodásomból, az zökkentett ki, hogy egy kiskutya irdatlan erővel, száguldott felém, aminek a vége az lett, hogy rám ugrott és elkezdte nyalogatni az arcom. Hát a kabátomnak anyi, de ez a kis csöpség olyan cuki, hogy nem tudok érte haragudni.

Hirtelen megjelent a gazdája. Egy magas, mély-barna szemű, sötét-barna hajú, telt ajkú srác volt.

- Ne haragudj! Csak olyan virgonc tud néha lenni.-mondta és hozzá kínosan mosolygot.

- Semmi baj. Egyébként nagyon édes -asszem ilyenkor mondják, hogy "ami a szívemen az a számon".

- Kösz! Hadj segítselek fel.-és felém nyújtotta a kezét. Én bele helyeztem a sajátom, majd gyenhgédeen felsegített a koszos földről.- Nem ütötted meg magad?

- Nem, dehogyis!-mosolyogtam.

- Esetleg megkérezhetem, hogy, hogy hívnak?

- Emily. És te?

- Daniel.

- Hát...nagyon örvendtem Daniel. Remélem majd még, összefutunk.

- Én is. Na szia!

- Szia- majd két felé váltak útjaink...

 Daniel 

Hi!:))

Íme a Hetedik rész...Térjünk a lényegre...

Megjelent két új szereplő is. Név szerint: Daniel és Lilly. Lenne a résszel kapcsolatban néhány kérdésem. Remélem kapok rájuk válaszokat:))

• Ti, hogy képzelitek el viselkedésben Lillyt és Danielt? (pl. Dan egy macsó...vagy tudom is én:DD )
• A két új szereplő fog változtattni valamit a történeten? Ha igen mit?

Hát ezek lennéknek a kérdéseim:)) Így ti is bővebben ki tudjátok fejteni a gondolataitokat.:))

Továbbá pedig köszönöm a 4000+-os oldalmegtekintést:')) 

Pusszi

xx

~Lisa

ui.: 

1. A 'Szereplők' oldalon megtaláljátok az újakat:))
2. Aki nem tud komizni az írhat Chatbe is:))

Hatodik rész#6

~Justin szemszöge~

Miközben követtem, eszembe jutott a neve: Emily. 100%, hogy így hívják. Na jó ez most anyira nem is lényeg...
Valójában az elmúl 10percben csak ezerszer tettem fel magamnak azt a kérdést: "Minek is követem én Emilyt?" Saját magamon képtelen vagyok kiigazodni.

...

Emily bekanyarodott egy ismerős utcába és leparkolt egy szép, nagy háznál. Én a sarkon álltam meg, pont úgy, hogy lássam.
Kiszállt a kocsijából, napszemüvegét a fejére csúsztatta, táskáját és telefonját a kezébe vette és úgy indult be a ház kapuján. Az ajtóhoz érve kopogott, majd bement.
"Na mondhatom Bieber, ennek is sok értelme volt...". Hát igen...semmi értelme nem volt annak, hogy elvonszoltam magam idáig. Gázt adtam a kocsimnak és elindultam azon az  utcán. Mikor oda értem a sokat említett, ház felé, csak "véletlenül" bekukkantottam az ablakon. Pont a konyhába lehetett belátni. Em és a barátnője asszem Nici (?), beszélgettek. 
Emy hasonlított egy szuper modellhez, na jó ezt nem én mondtam...Nici (na persze ha így hívják) meg olyan  sportosan volt felöltözve. Ha bár szinte mindig ilyen ruhákban van. Na persze nem szoktam őket figyelni. Csak ha, esetleg-talán összefutunk valami okból velük, akkor mindig így szoktam látni. 
Beszélgettek és mindketten egy forró csokit szorongattak a kezükben. "Jól meg csinálttad!" Ez a kis belső valami, mindig a legrosszabbkor kezd el pattogni. 
Fogtam magam és egy kerék csikorgatás kíséretében, elmentem. 
Az utamat Cody felé vettem.

...
~Emily szemszöge~

Mikor beléptem a házba, megkerestem Nicit. Épp a konyhában csinált forrócsokit. Miközben ittunk beszélgettünk, Amyről, arról, hogy mire ez a nagy kedvesség Justintól, meg, hogy úgy amblok mi van vele és velem.
Miután mindent kitárgyaltunk, egy köszönés után, elindultam haza. Egész úton kérdés, kérdésre halmozódott bennem. 
Justin miért ilyen? Na és Amy, vele mi lehetett tegnap este? Meg ki az, aki képes megtámadni valakit az este közepén??...és így tovább. 
Bekanyarodtam egy utcába. Ennek az utcának semmi jelentősége, hiszen gyakran megyek erre haza. De most...
Elhaldtam egy nagy fehéres-kék ház előtt. Nem is...inkább csak majdnem, haladtam el előtte mikor, Justint "dobták ki" belőle. Nagyon megilyedtem. (Nem azért mert agódom érte,...á nem...dehogyis...csak azért mert nem minden nap dobnak ki Justinokat (vagy ki, hogy hívja...) az ajtókon.) Két házzal arébb lehúzodtam és kiszáltam a kocsiból. A kabimat összehuzztam magamon és közelebbmentem két lépéssel.
Justin ott verekedet egy csávóval és minden félét ordibáltak egymásnak.
- Nem mondom kétszer Bieber. Tűnj el!
- Előbb ad meg amivel tartozol!- Justinnak már folyt a vér a szájából...nem volt valami szép látvány. 
Ez a szituáció emlékeztetett arra, amikor egyik este szintén verekedet valakikkel. Most is, ugyan olyan tehetetlennek éreztem magam, mint akkor. Nem mintha aggódnék érte, nem. Csak nem szeretem nézni mások nyomorát (hát igen...neki abból sok van). 
Tettem feléjük még egy lépést és azt kezdtem el suttogni, hogy "Justin". Fogalmam sincs, hogy de felém nézet. Valami teljesen megváltozott a tekintetében, de mivel volt köztünk még néhány méter, ezért nem láttam tisztán. A másik srác pedig Justint figyelte értetlen tekintettel. Végül Justin törte meg a feszültséget...
- Később még számolunk!-majd ezzel el is ment. A bambán álló srác rám nézet, de én a tekintettem a kocsim felé irányítottam és elindultam az említett tárgy felé. Beszálltam, majd elhajtottam.
Mégis mire jó ez nekem? Mindig is utáltam. Most miért érdekel annyira? Képtelen vagyok kiigazodni magamon...

Sziasztok:))
Mielőtt elkezdeném...Nagyon köszönöm a 3000+ oldal megtekintést és az 5 feliratkozót:))
Végül pedig...:
Megérkezet a Hatodik rész...:)) Kicsit hosszabra terveztem a szünetett, de mivel jött komi, ezért úgy döntöttem folytatom:)) Nagyon jól estek amiket irtatok...:')) Nagyon köszönöm...és nem fogom befejezni a blogot:))
Viszont a részeket sokkal ritkábban fogom hozzni...:// 
Továbbá....remélem tetszett a rész. Tudom kicsit unalmasra(na jó lehet, hogy nagyon unalmasra) éa rövidre sikeredet, és ezért bocsánat. Azért remélem hagytok magatok után néhány komit:)) (Aki nemtud komizni, az írhat chatbe is).
Love ya
~Lisa

Szünet...

Sajnálom, de a blog szünetelni fog egy időre....://
Mivel nem jönnek a komik, ezért úgy gondolom nem tetszik a blog vagy valmit rosszul csinálok...Megszüntetni még nem akarom, de amíg nem lesz minimum 2komi (én már attól is hátast dobnék:33 ), akkor nagy az esélye annak, hogy befejezem.
Ez rajtatok múlik:)) 
Bejefezzem vagy ne?
....
~Lisa

Ötödik rész#5

A kapucni alól pedig előkerült Ő, és neki kezdet a mesélésnek.
- Szóval...épp egy buliból jöttem, amikor megláttam néhány csávót ahogy vernek egy csajt. Persze, mivel én olyan jófej vagyok ezért oda mentem, és mindegyiknek bevertem, majd elhozztam onnan a csajt azaz Amy-t. Pontosabban csak a kocsiban jöttem rá, hogy Ő Amy. Aztán Cody felhívtam és elmondta, hogy hol laktok ezért egyből oda vittem. Aztán Jason mondta, hogy te perpillanat itt vagy ezért ide hozztuk. Most így jobban bele gondolva tök jó fej dolog tőlem, hogy nem hagytam ott az utcán.- fejezte be a kis történetét Justin.
Mivel én és Nici már 10 perce tátott szájjal figyeltük a telefonozó Justint (tipikus Ő) ezért közbe szólt- valami "köszönöm"-öt azért kinyöghetnétek.
- Ő ja, izé...khm szóval köszi.- mondtam.
- Igazán nincsmit - mondta egy szemforgatás kíséretében.- na de én akkor megyek is.
- Biztos nem kérsz esetleg valamit inni vagy enni?
- Hidd el megleszek anélkül is- kacsintott, majd kilépet az ajtón.
- Woow- csak anyit bírt kinyögni Nici.
- Hát ez durva volt....
- Az.
- Öm lányok, szerintem Amy-t intézzétek el, oké?
- Jojo.
- Akkor én megyek is. Sziasztok!
- Szia-mindeketten intettünk majd J. elment.
Amy-t gyorsan lerendeztünk, vagyis elláttunk a sebeit meg ilyenek (<-- hüm mint ha ezt egyszer már megtettem volna valakin...), és lefektettük a vendég ágyon.
- Hát ebből a csajos-napból nem lett semmi.- mondta csalódottan Nici.
- Majd máskor- mosolyogtam. Majd Nici-t karon fogtam és együtt fel mnetünk a szobájába, ott pedig megágyaztunk nekem a földön, neki meg a a saját ágyán, majd mindketten lefürüdtünk, fogat mostunki és "lefeküdtünk" (na persze ha az lefekvésnek számít, hogy még beszélgettünk kb. 2órát).

Reggel

Egy nagy sikításra keltünk. Gyorsan leszaladtunk a földszintre a hang irányába, ami a vendég szoba felöl jött. Kinyitottuk az ajtót és meglátuk az ágyon ülő, és síró (??) Amy-t.
- Amy!-mondtam a kelleténél hangosabban és oda futottam hozzá, Nicivel együtt.-Jól vagy?
- Ne-nem.
- Semmi baj most már biztonságban vagy.
- J-jó.-szipogott még egy kicsit majd kijött velünk enni, a konyhába.
- És emlékszel valamire az estéből?-kiváncsiskodott Nici.
- Hát nem igazán...anyira emlékszem, hogy épp felétek jöttem és leállított néhány pasi már nem tudom miért, én meg ellenkeztem. Ezért elkezdtek verni...többre nem emlékszek.
- Tehát nem tudod, hogy ki mentett meg?-kérdezte Nici.
- Nem.-Nici rám nézet...
- Elmondjuk neki?-én csak bolintottam egyet.
- Mégis mit?-kérdzte Amy kétségbeesetten.
- Hát...-kezdet bele Nici-tegnap este Jason és Justin hozztak haza...konkrétan Justin mentett meg, és Ő elment Jason-höz és Ő ide hozzott hozzánk.
- Ááh értem...nagyából.-fuuh már azt hittem rá fog kérdezni, hogy Justin honnan a fészkes fenéből tudja, hogyy hol lakok.-de ha nem baj én most haza mennék.
- Ja, igen, persze....haza vigyelek?-kérdeztem.
- Meg koszonnèm.
- Akkor gyors feloltozok, Nici csinalsz reggelit?- O bollintott- Super!-majd visszavezettem a tekintetem Amy-re- eves utan pedig elviszlek. Rendben?
- Okè.-en csak kuldtem felè egy mosolyt, majd utamat Nici szobaja felè vettem Az elobb emlitett szemely (gondolom) elment a konyhaban.
Lezuhanyoztam, fogatmostam, majd feloltoztem. A hajam lofarokba fogtam es feltettem egy alap sminket. Lementem a konyhaba es leultem az asztalhoz Nicihez es Amyhez. Mivel az en draga baràtnom meleg szendvicset csinalt, ezert annak elfogyasztasa utan Amyvel kiindultunk a kocsihoz.
- Em te majd visszajosz?
- Aha.
- Oke akkor sziasztok!- intett majd bement. Beultem a volan moge es gazt attam a kocsinak.
Egy 15perces kocsi ut utan (ebbe az idobe bele szamit hogy 5percig alltunk egy duguba),mar ott is voltunk Amyeknel. Elkoszontem tole, es visszaindultam Niciekhez.
Ismet dugoba keverettem. Atneztem a mellettem allo kocsira es Mr. Megmento ult a kormany mogott. Jobban szemugyre vettem a kocsijat, es megkell mondjam nagyon szep feher ferrarija van. A kocsirol attertem a benne ulo szemelyre. Az arca megviseltnek tunt. A kormanyt szorongatta es latszot raja, hogy barmelyik pillanatban kitorhat a bene felgyulemlet duh (?). Csak azt nem ertem, hogy miert ideges. Na varjunk csak...engem nem is erdekell. Nem fogok lesulyedni azon kislanyok koze, akik odaig vannak Mr. Kocsogert.
Ezzel abba is maradt a melletem levo kocsiban ulo szemely tanulmanyozasa es inkabb az utra koncentraltam.

~Justin szemszoge~

Eppen Ryantol jottem haza (az esti eset utan, ugyanis hozza mentem at), de kifogtam egy dugot. Na ez is jokor jott.
Mar egy ideje allt a sor, mikor azt kezdtem el erezni, hogy valaki figyel. Egy 10perc utan mar nem ereztem azt amit az elmult percekben, ezert vettem a batorsagot es atneztem a nekem bal oldalon allo kocsira. Egy oreg neni ult benne, szoval inkabb hagytam is. Majd elfordultam jobbra. Es egy porsche volt mellettem. Maga a kocsi nem kulonosebben erdekelt, inkabb a lany aki vezette. Tudtam, hogy ismerem csak a nevet nem tudom igy hirtelen.
Hosszu barna haja jobb valan pihent. A kezevel fejet tamasztotta, mig a masikkal a kormanyt fogta. Arcvonasaibol kiveve nem lehet tul jo kedve. Habar ezzel nincs egyedul...ugyanis tegnap azert nem mentem haza mert anyaval osszvesztem. Ilyenkor meg, elofordul, hogy 1 hetig nem is megyek haza, hanem a barataimnal vagyok.
Elmelkedesembol az zokkentett ki, hogy elindult a sor. Ugy dontottem kovetni fogom...

Sziasztok:)) Sajnalom hogy enyit keset a resz:// De azert remelem tetszik:)) Sajnos nehol van ekezett, nehol nincs...ugyanis az egyik felet magyar, a masik felet pedig francia gepen irtam meg. Azert remelem ellehet olvasni:))
Megcsokkent a komik szama:// Es tulajdon keppen, vartam, hogy hatha lesz megegy komi, de nem. Es ebbol azt veszem le, hogy nem jo a blog:// Szoval abba hagyjam vagy ne? Ez rajtatok all, hogy komiztok-e://
Vegul pedig a kovetkezo resz 3-4 komi utan:)) (de pipalhattokis)
Love ya
~Lisa

Meglepetés!!!:DD

1. Hát előbb jött meg a meglepetés mint ahogy azt én reméltem:DD 

És ez a meglepetés egy új blog lenne...

De előtte szerettném megköszönni az eddigi komikat és oldal megjelenitéseket..de komolyan mivel érdemeltem ki ezt? *-*

Magyarország 1182

Szlovákia 61

Egyesült Államok 54

Belgium 13

Németország 12

Románia 9

Szerbia 6

Ukrajna 3

Franciaország 2

Oroszországi Föderáció 2

Nem is tudom hogyan köszönjem meg:DD 

2. A blogról....

Az ötlet egy szép őszi este jutott eszembe, olyan hajnali 3 körül, úgy, hogy másnap suli lett volna, de eszembe jutott:DD Csak aztán nem voltam biztos benne, hogy megtudnám-e írni ezért rá 1hétre (azaz tegnapra) rávettem magam arra, hogy megírjam a prológust. Valójában várni akartam amíg a Negyedik részhez#4-hez összejönn pár komi, de egyszerűen nem tudtam:DD Szóval itt is lenne a link:  http://painfulmemories-justinbieber.blogspot.hu/

Jó olvasást hozzá és léccy itt is komizatok vagy pipáljatok:))

Love ya<33

~Lisa

Negyedik rész4#

Feladó: Ismeretlen

Nem tudom miért tetted, de kösz, hogy segítettél.

Ezt meg ki a jó bánat írhatta?? Talán Cody...mert segítettem neki tegnap Ryan meg Justin ápolásában....Igen! Tuti ő írta:))
A reggeli sms után, megzuhanyoztam, a hajam kivasaltam és választottam valami elfogadható göncöt mára.

                                                                (erre eset a választásom) 

Miután felvettem a ruhám, leszaladtam a konyhába, de érdekes módon nem volt ott senki..a pillantásom egyből a hűtőnkre tévedt amin egy cetli volt ezzel a szöveggel:

 Kedves Emy!

A munkám miatt elkellet menjek 1hétre Atlantába. Jason elvileg délután, de meglehet, hogy csak estére ér haza. Pénzt a szokásos helyen találod, kaja meg van a hűtőben. 

                                                                                                  Legyetek jók, puszi: Apa 

Super akkor ma egyedül megyek suliba...na mindegy.

Gyorsan összedobtam egy szendvicset amit bedobtam a táskámba, majd felkaptam egy almát és a kocsi kulcsot a kezembe,  majd kiléptem a házunkból amit bezártam, majd bementem a házunkhoz hozzáépített garázsba és beszálltam az autómba. Majd utamat a suli felé vettem.

 

 

(a kocsim)

Suliban

Még be se léptem az ajtón, de Nici a nyakamba ugor és majdhogy nem feldöntött.

- Szijaa!! Muszáj mesélnem!!

- Jójó, rendben csak előtte  menjünk be az osztályba.- mosolyogtam, kicsit lelkes barátnőmre.

Az osztályba beérve leültünk a szokásos helyünkre.

- Na szóval képzeld tegnap Johs elhívott egy "talira" -mutatott idézőjelet ujjaival- abba a menő étterembe, és ott meg kérdezte, hogy leszek-e a barátnője!! Hát nem csúcs!!- az utolsó  mondatott már szinte sikítva mondta.

- De, és nagyon örülök nektek!-mosolyogtam.

- Köszi! Na és veled mi volt?

- Hát....-és elmondtam neki mindent, ami tegnap történt- és ma reggel ezt az sms-t kaptam.- és megmutattam Nici-nek az sms-t.

- Jujj, de izgalmas!! Lehet, hogy Cody írta vaaagy...

- Vagy ki?

- Hát nem tudom. Talán Ryan, esetleg Justin.

- Az persze..majd pont Ők. Maradjunk Cody-nál.

- Jojo, csak egy ötlet volt.- végül megszólalt a csengő (fuuh, de utálom).

Az összes óra után...

A matekot 3év után is ugyan úgy nem szeretem...meg úgy semmit se, amihez kell egy kis agy munka. 

- Héj Em! Várj már meg!- kiabált utám lihegeve Nici.- Fuuh...Mr. Ray-nek láttnia kellet volna, hogy menyit futottam...tuti adott volna egy 5-öst.

- Nem csak az osztálytól futottál kb. 20m-t?

- De! Mert szerinted nem teljesitmény? Na mindegy is...azt akartam meg kérdezni, hogy átjössz-e? Tarthatnánk egy csajos napot. Mit gondolsz?

- Rendben. Ma úgyis rá érek.

- Szupii! Akkor elmegyek gyors a szekrényemhez és kiveszem belőle a cuccaim. Várj meg itt!- majd elszaladt.

Amíg ott ácsorogtam, eszembe jutott az az sms. Bárki is küldte (ha Cody is...) honnan tudta a számom...inkább nem is agyaltatom tovább magam. Úgyis arra jutnék, hogy tiszta hülye vagyok. 

- Em?-hallottam valahonnan a nevem.

- Igen? Oh bocsi nem vettelek észre.- néztem rá Cody-ra. Na várjunk CODY??

- Öm igen szóval én csak megakartam köszönni, hogy tegnap segítettél.

- Igazán nincsmit. De akkor minek irtad az sms-t?

- Mi? Milyen sms-t? Én nem irtam neked sms-t...

- Ooh! Ö akkor mindegy..

- Öm akkor szia.

- Szia.- Mi van? De ha nem Cody irta akkor ki? Talán Ju..nem, nem, nem....biztos, hogy nem. Mr. Tökély-nek, ehez túl nagy az egója. Meg lehet, hogy esetleg Ryan? Na persze az Ő barátai sem külömbek TŐLE. 

- Na itt vagyok, mehetünk?- zökntett ki a gondolgodásomból barátnőm. kedvesen Rá mosolyogtam egyet, és bólintottam.

Nici-nél

- Azt hitted, hogy nem veszem észre?- huzogatta Nici vigyorogva szemöldökét...lövésem sincs mire akar ezzel célozni.

- Még is mit?

- Jajj ne próbálj beetetni...láttam, hogy beszéltél Cody-val...

- És?

- Tudod mit, térjünk a tárgyra, ami engem érdekel..mit mondott?

- Ja csak megköszönte, hogy tegnap segítettem neki...

- De azt már sms-ben megtette, nem?

- Hát valójában nem Ő küldte...

- És ezt ha szabad tudnom mért nem mondtad?-kerekedtek ki a szemei.

- Mert nem tartottam olyan fontosnak...-vontam vállat.

- Nem tartottad fontossnak??- kezd kiakadni..- Tudod mit jelent ez??- meg ráztam a fejem, ezzel jelezve: nem- azt, hogy ezt Justin írta!!- és föl-le ugrálva tapsikolt.
- Ezt te se gondoltad komolyan...ahoz túl nagy tapló.
- Oké..ha akkora tapló, akkor fogadjunk 20$-ba, hogy ő írta.
- Állom. -és kéz fogással megpecsételtük a fogadásunkat.
A nap további részében vásárolgattunk. Vettem egy gyűrűt, egy új ruha összeállítást (aputól mindig sok zsebpénzt kapok:DD), és végül egy lila Suprat...asszem enyi.
Nici-vel kimerülten huppantunk le a kanapéjukra.
- Nagyon elfáradtam, te nem?
- Dehogynem.
- Még előttünk az este. Ráadásul péntek van...csinálni kéne valamit.
- Jaja. valami olyat ami nem túl megerőltető.
- Mit szólsz a film nézéshez?
- Nekem ok.
- Akkor pattogtass ki poopcornt, én meg választok filmet, oké?
- Rendben.
Beszalattam a konyába és betettem a pattogatott kukoricát a mikróba. Amíg patog felmegyek face-re (<-- facebook szerk.megj.), jött 4üzim...Amy-től, Jason, Cody-tól és Harry-től. Kezdtem Jason-nel..:
J.: Szia hugi! 
     Ma este otthon leszel? Nem tudom, hogy apa mondta-e de ma érek haza...
Én: Szia bátyó!
        Nem, ittalszom Nici-nél.
J.: Ja értem. Csak tudod szeretem tudni, hogy mi van veled:)) Jó bulizást:)) Szia!<3
Én: Köszi, szia<3
Aztán Amy:
A.: Szia! Tudod nagyon unatkozok itthon..esetleg átmehetnék?
Én: Nici-nél vagyok...eseti "pizsi party"-t tartunk. Gyere nyugottan:))
A.: Oké:)) Akkor most indulok:)) Szia!
Én: Szia...
Harry (Ő az egyik barátom):
H.: Szia! régen beszéltünk már..:// mesélj, hogy vagy?:)) Majd talizni kéne..irj mikor jó neked:))
Én: Szia! Igen sajnos:// hát jól vagy, köszönöm:)) Mit szólnál a hétfőhöz?
Mivel Harry nincs fenn, ezért nem fog vissza írni egyből.
És Cody-t hagytam utoljára:
C.: Mért mondtad, hogy írtam sms-t? Csak mert én nem irtam...meg a számodat se tudom.
Én: Öm mindegy..már nem fontos -Emily Moor, hogy lehetsz ilyen hülye? Még jó, hogy fontos!
C.: Vicces, hogy azt hiszed, hogy én ezt el is hiszem:DD De most nincs időm veled foglalkozni, majd suliba..;))
Most erre mit irjak issza? Ez egyszerű: semmit. 
A Cody-val való beszélgetésemet enyibe is hagytam, a popcornt kivettem a mikróból, és bementem Nici-hez a napaliba.
- Mennyi ideig pattogtattad szegény popit (Nici így hívja..)? 
- Ja csak még vissza írtam az üzijeimre is.
- Aha...és milyen üzikre?
- Hát irt Jason, meg Amy, hogy jönn.
- Oké.
- És melyik filmet választottad?
- Hát mivel "nagy Directionerek" vagyunk, úgy gondoltam, hogy a This is us-t.
- Super! -Aztán 5percig nem szólt egyikünk sem. Nici a kanapén nézte a Tv-t én meg a szélénfoglaltam helyet.- Hallod már 22:17 van, hol van Amy?- és meg szólalta csengő.
- Szerintem most jött meg, gyere!
Oda mentünk a bejárati ajtóhoz, kinyitottuk, és Jason-nel találltam szembe magam aki Amy-t tartotta a kezében. Jason mögött pedig egy csukjás alak állt.
- Jason, ez mi? Mi történt Amy-vel? Gyorsan gyertek be!-  Mindketten bejöttek, J letette Amy-t a kanapéra, Majd Nici-hez és felém fordult (eközben a másik valaki, a nappali ajtó félfájának dőlt neki.
- Hát Ő -mutatott a srácra- hozzta el hozzánk Amandá-t, én meg nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért elhozztuk ide.
- És po-pontosabban mi-mi történt?- kérdezte remegve Nici.
- Hát azt majd Ő elmondja.- mindanyian oda fordultunk.
A titokzatos srác levette a  csukjáját és azt hittem ott helyben elájulok...

Hát ne is mondjátok..nagyon későn hozztam a részt :// Ezer bocsánat<3
De azért remélem tetszik:)) Tudom nem lett hosszú, de igyekeztem vele:)) Azért megpróbálom a következőt, hosszabbra írni, de inkább nem ígérek semmit. Még csak most kezdtem és még nem jöttem bele :DD 
Meg lenne egy meglepetésem, amit majd szerintem néhány napon belül kiteszek.:DD Addig nem mondok semmit:DD
Végül pedig 3-4 komi után lenne az új rész:)) Vagy aki nem tudd komizni az pipáljon:))
Love ya<3
~Lisa

Harmadik rész#3

Kár, hogy ebben az utcában nem jó a világítás, de ha jól látom az ott Ryan, Justin meg még valamelyik haverjuk, és ellégé összekaptak, olyan 3-4 másik fiúval....na jó erre kiváncsi vagyok..

- Hol kéne "megbujnom"?-tettem fel a költői kérdést magamnak....áhááá az a fa tökéletes. Kb. 5-10 méterre van a fiúktól és tökéletesen láttni mindent. Super! Na szóval..most egymásnak estek..és az eredmény eddig 1-0 Justinéknak- én is aztán..itt kommentelem az eseményeket..biztos már késő van- uchh..ez fájhatott.

10perc múlva

Na jó én télleg azt hittem, hogy ez csak egy kis verekedés, pedig rohadtul nem az...csak 10 perc teltt el, de már csak ketten vannak ott, és azok is kifeküdve..az egyik Justin a másik srác pedig, Ryan..akikkel összekaptak, azok már nincsenek sehol, mivel miután meg verték őket, elmentek. 

Öszintén szólva most nagyon félek..bármenyire egy bunkó,egoista és tapló az egész "bandájuk", most nagyon megsajnáltam őket. Hisz ott fekszenek véres fejjel, kiütve..de én nem megyek oda..mi van ha mondjuk azok a srácok visszajönnek és engem is agyon  vernek??..neem, nem fogom megkockáztattni.

Már vagy 2perce semmi...

- Te barom enge....!-valaki hátulról befogta a szám, és szembe fordított magával..és ki állt elöttem? Az a srác akinek nem tudom a nevét...asszem valamilyen Cody..igen Ő Cody. De egy észkombány vagyok.

- Lucy?-én csak meg ráztam a fejem, hogy nem.-Akkor?

- Emily! És mit fogod be a szám..fuuj!

- Nyugi...figyelj én tudom, hogy nem bírjuk egymást, de most segítened kell.
- Mégis miben?-néztem rá, egy elég hülye fejet vágva.
- Itt van a kocsi...-és rá mutatott, egy fehér ferrarira-és segíteni kéne beteni őket.
- Tehát?
- Segítesz?
- Ebben az esetben igen..de persze ez nem jelenti azt, hogy szivesen is.-kacsintottam rá, majd elindultam az agyonvert két, jó madár felé Codyval a nyomomban, és betettük őket a hátsó ülésre.

Egy nagy házban

Justint és Ryant bevittük, és letettük őket a két kanapéra.Cody behozott 2vizes tálat, törölközökkel. Az egyiket oda adta nekem, a másikkal oda ült Ryan mellé és elkezdte a sebeit ellátni...kicsit undorodva ugyan ezt meg csináltam Justinnal.
Szegénynek az egész feje véres volt. A jobb karján is volt néhány sebb...de mikor a balra néztem elszörnyedtem.
- Cody!-szóltam oda neki miközben csak Justin kezét tudtam nézni.
- Mi a...ezt, hogy nem vettük észre?-kérdezte inkább magától, mint tőlem.
- Ezzel most mit csináljak?- mert ha kihuzom azt az üveg darabot a kezéből akkor mégjobban fog vérezni, és...
Na jó állj, állj, állj......mit érdekell engem Justin?! Hiszen ma még ki akart nyirni...én meg itt izélek azon, hogy egy kómában fekvő gyerekből (Justinból) kihuzzam-e az üveg darabot...oké, legyen kihuzom.
- Cody léccy hozz fáslit.-rögtön bement a fürdőbe és valami kórházi táska szerüséggel jött vissza. Kiszettem belőle fertőtlenítőt, vattát és fáslít aztán elláttam a sebet.
- Woow! Én nem tudtam volna így meg csinálni..-ezen muszály volt mosolyognom.:))

1 óra múlva

Cody-val rengetegett beszélgettünk...
Azt mondta, szerinte majd csak holnapra lesznek maguknál. És mint az kiderült ez a csodálatos ház, Cody-éké, csak a szülei üzleti uton vannak.
- Szeretnéd, hogy haza vigyelek?
- Hát elfogadnám- és kedvesen rá mosolyogtam. Ő is viszonozta a cselekedetemet, majd a fejével az ajtó felé bicentett, hogy menjünk.
A kocsiban elgondolkodtam ezen az egész helyzeten....
1. életemben elősször láttam Justint ilyen "gyenge" állapotban...
2. Cody nagyon kedves srác és végig rendes volt (tehát nem az Justin tipus...pedig arra számítottam)
3. egész végig azon gondolkodtam, hogy mért is segítettem...és eszembe jutott...nem Justin miatt (áh dehogyis..akkor inkább ott hagyom) hanem Cody miatt...Bármenyire is sötét volt abban az utcában, láttam a szemében, hogy egyedül ezt nem tudja megoldani...és csak ezért segítettem mert nem volt velem se bunkó, se arogáns..hanem kétségbe esetten, de kedvesen kért meg, hogy segítsek...tehát bízik bennem.
Az elmékedésemből Cody hangja zökkentett ki...
- Melyik ház a tietek?
- Az a nagy, fehér.
- Ez?
- Igen.

- Szép házatok van.-nézet rám mosolyogva.

- Köszi- mondtam teljesen elpirulva..milyen jó, hogy sötét van.

- Hát akkor majd holnap találkozunk a suliban.

- Oké...szia.

- Szia.-küldött egy puszit majd elhajtott. Csak 1órát kellet vele lennem ahoz, hogy elkönyveljem: Cody normális.

Bementem a házunkba, elvégeztem azt amit este szoktak lefekvés elött (csak gyorsabban), majd a pihe-puha ágyamba lefeküdtem és kalandos utazásra mentem álomországba. (<--bocsánat a hülye megfogalmazásért)

Reggel 6:17

A telefonom pityegése kelltett, amiszerint sms-em jött.

 Feladó: Ismeretlen

 Hát ez lett volna a Harmadik rész3#:)) Igen tudom késön jött de, csak 1 komit kaptam ami kicsit elszomorított:(( Remélem ehez összejön minimum 2-3komi, vagy ha esetleg nem tudtok komit irni (külömböző okok-ból kifolyólag), akkor pipáljatok:)) 

És nagyon köszönöm a több mint 780 feletti oldalmegtekintést:)<3 És köszönöm az 1 rendszeres olvasot is (sokat jelent).:))

Komizzatok!!

Nem szertnék bunkó lenni, de a prológushoz is jött kommi meg az Első rész#1-hez, de a másodikhoz semmi...:(( És nekem ebből az jönn le, hogy a blog nem jó, és,hogy nem kéne folytassam....télleg rossz? mert ha igen, akkor ink. nem folytatom...vagy talán elkezdek írni egy másikta, mert sok ötletem van, csak egyszerre egy blogot szeretnék irni...vagy aki nem tudd komizni az szavazzon...ne értsetek fére, én nem szeretnék bunkó lenni, csak egy komi sem jött a másodikhoz...jó tudom, csak 3napja van fenn, de már van néhány megtekintése...
Sajnálom, ha kicsit bunkón fogalmaztam, de télleg enyire rossz lenne?:((

Második rész#2

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy most kicsit sem tartok Tőle...mert az igazat megvalva, most félek a reakciójától...

Miután egy szép piros folt díszlelgett az arcán, hála az én pofonomnak, elkapta a csuklómat majd azt erősen megszorította..közben végig a szemembe nézet és látta rajtam, hogy ez nekem fáj ezért egy önelégült vigyor keletkezett az arcán, és még erősebben kezdte szorítani...

- Te most elakarod állítani a vérkeringést a kezemben?-kérdeztem miközben a csuklómat pásztáztam szemeimmel.

- Nem, ez nem áll szándékomban...csak finoman közlöm veled, hogy én erösebb vagyok és az elöbbi  hős tetted miatt szereztél egy fekete pontot.-vigyorgot még mindig a képembe. A haverjai elég semleges arcot vágtak.. szinte fal fehérek voltak..(gondolom nem minden második lány vág oda a nagy haverjuknak).

- Ooh ne már anyuci meg fog szidni...- gyúnyolodtam vele, aminek az eredménye, hogy mégszorosabban ráfogott bal csuklóra..na jó ez már komolyan fáj..de nem fogom kimutatni..de nem ám.

- Ez nem vicces...bármenyire próbálod úgy felfogni...Engem még senki se pofozott Így fel...Ja de egy srác tavaly mi is lett vele Ryan?- kérdezte mintha Ő nem tudná...most nagyon kemény mondhatom.

- Ha jól emlékszem, másnap már nem jött suliba, arra hivatkozva, hogy fáj a feje ami megjegyzem azért volt mivel Justinnak ugyan ilyen merészen odavágott amiért Ő elverte, és a következmény, kisebb zúzódások voltak…

- De mivel te lány vagy, ezért veled másképp fogok cselekedni..- vigyorgott ördögien a képembe.

- Esetleg, elveszed a szempilla spirálom??-kérdeztem, tetetett hitetlenséggel a hangomon.

- Nem…én mindig lesből támadok.-majd a kezemet elengedte, az arcomaz megütögette és elment a haverjaival.

- Em jól vagy?-nézet rám agodó tekintettel, Nici.

- Persze persze…csak fáj egy kicsit a kezem..de semmi komoly.

- Ezt most jól benézted magadnak…-mondta Amy miközben a fiúk után nézett.

- Ők is csak emberek..nem Ufok, hogy mindenre képesek amire egy emberi fajzat nem.

- Szerintem ezt te nagyon megfogod szívni.

- Jajj Amy…csak nem hiszed el azt a kis storyt amit elmeséltek??

- Háát…- a csengő megszólalt, ami azt jelenti, hogy kezdetét veszi a tanítás. Az első óra ének.

- Sziasztok gyerekek! Ma a 12/a-val leszünk egy osztályba, mivel az ő tanáruk ma nem tudott bejönni, ezért én tartom nekik is az éneket…Szóval mindenki menjen át a másik terembe.

- Na ez szuper..-sugtam oda Nicinek.

- Semmi nem lesz...majd úgy viselkedünk, mintha megsem törént volna. Jó?

- Oké.-mivel nem mi mentünk elöl hanem, Mrs.Parks, ezért enyivel könyebb volt, nem feltünést kellteni...
Mindenki megállt a tábla elött és a tanárnő reakcióját vártok, hogy hogyan tovább...
- Rendben...mivel itt nem férünk el, ezért lemegyünk az udvarra, jó?
- Yeeh- mindkét osztály ujjongani kezdett..(gondolom senkinek sincs kedve tanulni). A könyveket szó szerint mindenki ledopta és futotti az udvarra...persze már 11-12.-esek vagyunk...

Az udvaron

Kicsit tartok Justintól...mert az a történet amit Ryan mesélt, hát télleg elég igaznak tünt..bár én nem is hallottam róla. Na mindegy próbálok nem ezen gonddolkodni...kék a fű, zöld az ég, bármelyik pillanatban leüthett...MI VAN?? ezt nem hiszem el.. A saját gondolataimat nem tudom kontrolálni.
Na jó nekem ez nem megy....inkább beteszem a füllesem és hallgatok cvalami zenét...hideg ez az asztal...szóval akkor legyen One Direction-Little Things...ez a szám után még meghallgattam néhányat, miközben néztem ki a fejemből...az a póz amit én ott produkáltam az asztal közepén, az udvaron, elment volna egy idézetes képnek. Majd a csengő hangjára feleszméltem és bekullogtam suliba. A büfnél muszály volt, vennem egy colát és a "bevásárlás" után elindultam az osztály felé. De a colámat kikapta a kezemből az a pofátlan...hagyuk nem folytatom mi, mert a végén még rosszatt mondok rá, amit meg is érdemelne, de én nem vagyok olyan...
Ő kb. 2méterre állt tőlem..épp nyitottam volna a szám amikor eszembe jutott, hogy csak provokálni akkar. Ugyhogy kicsit forva a dühtől, (mert azért még is csak elcsorta a colám...) de magabiztosan megfordultam és folytattam az utam az osztály felé.
Az osztályban, mindenki beszélgettet Nici és Amy oda jöttek hozzám, és elindultunk a padunkhoz.
A nap további részében hála az égnek, nem futottam össze Mr. Elcsoromacoládat gyerekkel. Ezért az utolsó óra után haza felé vettem az irányt.

Otthon 15:00 körül

Nem vagyok a tanulós fajta megh olnap nincs is olyan óránk amire lenne értelme tanulni, szóval, a táskám ledobtam a cipőmet is lerugtam magamról és a szobám felé vettem az irányt. Apuék nem voltak itthon (bár mért is lennének..az luxus).
Bekapcsoltam a laptopom és ledöltem az ágyamra. Megnyitottam a facebookot, és a twittert. Amíg betöltöttek, lebaktattam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ott patogtattam popcornt, két tálba chipset tettem és magamhoz vettem egy 2literes colat, és visszaindultam az emeletre.
Facen jött 3ismerős felkérésem amiket el is fogadtam..az egyik Justin volt (?) amin nem kicsit meglepödtem, a másik Ryan (?), a harmadik pedig szintén a "bandájukba" tartozó srác..valami Cody. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet..ezért át is léptem a másik ablakba,  ahol a twitter volt megnyitva..ott is bekövetett az elöbb említett 3srác plusz még néhány személy, akiket nem ismerek de nem is akarok... Gyorsan meguntam, ezért neki álltam híreket olvasgattni.
Az óra, este fél 9-et mutattot, mikor kikapcsoltam a laptopot... mivel se apu se Jason nincs még itthon neki álltam filmet nézni...
A filmnek olyan 10 körül lett vége...mellesleg még mindig egyedül vagyok...na jó pici agyam gondolkozz..mit csináljon most Emily? Ez jó kérdés met nem tudom...mivel nincs olyan rossz idő, (Los Angelesben nem nagyon érezni, hogy már Január van) ezért azt hiszem elmegyek sétálni. Tisztában vagyok azzal, hogy holnap suli, de perpillanat még nem vagyok fáradt..másrészt nincs itthon senki, hogy ágyba parancsoljon.
Felkaptam egy kék farmert, egy fekete polót amin volt valami kínai virág minta, egy fekete bőrkabit + a kedvenc fekete Suprámat, a hajamat egy laza lófarogba kötöttem fel és ezennel késznek nyilvánítottam magam.
Hagytam egy kis üzenetett a konyha asztalon apának, ha esetleg haza érne, ne idegeskedjen miattam. Lekapcsoltam az összes villanyt, az ajtót bezártam és elindultam az utcánkban..

Sétálás közben

A közeli parkba mentem, ami mindig ki van világítva. A séta csak arra kellet, hogy kiüritsem a fejem és ne foglalkozzak Mr. Pökhendivel (<--nem tudom mit jelent xd szerk.megj.). 
Sétáltam még erre-arra a parkban és épp haza vettem az irányt amikor meg akadt valamin..inkább valakiken a szemem....


Hát sajnos ez még mindig nem elég hosszú, de azért remélem jó lett:// Hát bevallom nem vagyok az a nagy író művész de ezen a részen sokat dolgoztam...csak sajnos nem olyan lett amilyenre számítottam:// 
Sajnos elkezdődött a suli...ezért a részeket olyan 3-4 naponta fogom hozzni, de meg lehet, hogy 7nap kell hozzá..ezt még nem tudom előre.
Esetleg ha valaki tud segíteni fejléc ügyben azt elfogadnám:DD
Még anyi, hogy egy 2-3 (vagy annál több...) kominak azért örülnék:))
És nagyon köszönöm, hogy olvasák valamenyien a blogot:)) és köszönöm az eddig érkezett komikat:))

~Lisa