Hetedik rész#7

Otthon...

Miután bementem az ajtón, lerúgtam a cipőm, a táskám pedig lettem az előszobába, majd bementem a nappaliba és rádőltem a kanapénkra. Szó mi szó, elfáradtam. Muszáj pihennem egy kicsit.
Az előbbi gondolatomnak eleget téve, pár perc múlva el is aludtam...

~Justin szemszöge~

...pólómnál fogva ki vágott  az utcára.
- Nem mondom kétszer Bieber! Tűnj el!
- Előbb ad meg amivel tartozol!- ordítottam, miközben kiköptem a számban lévő vért az utca kövére. Majd én is odavágtam neki, aztán Ő vissza nekem. Én megint arcát céloztam meg, mikor észre vettem, hogy az Ő figyelme balra irányult. Én is elfordítottam a fejem abba az írányba, hogy megtudjam mit is néz annyira, és akkor megláttam Emilyt. A bennem lévő düh a kétszeresére nőt.
- Később még számolunk!-mondtam majd Emilyt, ember számba sem véve, elmentem a kocsimhoz és elhajtottam. 
Nem tudom mi van velem mostanság. Bár hányszor meglátom Emy-t rám jönn valami különös érzés, de magam sem tudom, hogy mi. Egy suliba járunk kb. 4éve...és a téli szünet utáni incidensünk óta (megjegyzem, hogy ez kb. 3napja tötént), valahogy mindig megjelenik az életemben. Először amikor segített, aztán tegnap este, ma a dugónál, és most néhány perccel ezelőtt is. Biztos nem szándékosan csinálja...sőt. Tuti csak véletlenül futunk össze mindig...főleg akkor amikor én intézném a "sötét" ügyeim. Eddig kétszer voltam ilyen helyzetben és Ő mindig megakadályozta (vagy hát csak a puszta jelenléte kellet ahhoz, hogy én fogjam magam és ne csináljak még nagyobb hülyeséget), hogy bárkiben is kárt tegyek. Kivéve mikor a suliba összekülönböztünk (igen ezt már mondtam).
Azt hiszem már tudom mi bajom van...túl sok volt ez a 3 nap. Nem tudom miért is...pedig csak 2 verekedéses ügyem volt, nem több. És Emily mindegyiknél ott volt. Talán ez zavar...hogy ott volt és látta. Vagy nem is tudom...
Leparkoltam a házam előtt. Bementem, levettem a cipőm és felmentem a szobámba. Felhívtam Lilly-t, hogy jöjjön át (Lilly a barátnője szerk.megj.). Ő persze egyből eleget tett a kérésemnek és mondta, hogy 10-15perc és itt van. Legalább van valaki aki elfeledteti velem a gondjaim...mármint két valaki.
Csöngetek, ezért lementem ajtót nyitni. Lilly volt. Megöleltem és adtam az arcára egy puszit, majd beinvitáltam a házba.

 Lilly 

~Emily szemszöge~
16:00 óra körül...

Arra keltem, hogy anya kinyitja az ajtót. Természetesen bocsánatot kért, hogy felkeltett. Adtam neki egy puszit, majd felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és felléptem facebookra. Volt egy üzim Amy-től, hogy már sokkal jobban van, de holnap nem megy suliba, mert anyukája nem akarta elengedni. 

Mivel más nagyon nem volt ezért kikapcsoltam a gépet, és gondolkodtam, hogy mit is csináljak. Úgy döntöttem elmegyek sétálni és csak reménykedni tudtam, hogy nem futok össze Justinnal.
A hidegre való tekintettel ennél a szerelésnél döntöttem.

Pluszba felvettem hozzá egy színben illő kabit, a hajam kiengedve hagytam, majd elindultam.

Már február közepe van. És ezt érezni is, mivel már nincs olyan, hideg. A nap kellemesen süt, csak néhány felhő uszkál az égen. A hó már nem is olyan nagy. 

Erről jut eszembe. Mindjárt év vége és mi fogjuk szervezni a végzős bált. Na jó lehet erre mégkorai gondolni, de nem árt időben kitalálni esetleg a bált témáját, meg ilyen apróságok. Engem is beletettek  szervező bizotsága. Én fogok felelni a "kinézetért". Hogy lesz-e kaja, meg...mit-tudom én...lesz-e tombola na jó az biztos nem lesz. Csak a többi dologot elintézni már nem az én feladatom.

A búcsúbálon való gondolkodásomból, az zökkentett ki, hogy egy kiskutya irdatlan erővel, száguldott felém, aminek a vége az lett, hogy rám ugrott és elkezdte nyalogatni az arcom. Hát a kabátomnak anyi, de ez a kis csöpség olyan cuki, hogy nem tudok érte haragudni.

Hirtelen megjelent a gazdája. Egy magas, mély-barna szemű, sötét-barna hajú, telt ajkú srác volt.

- Ne haragudj! Csak olyan virgonc tud néha lenni.-mondta és hozzá kínosan mosolygot.

- Semmi baj. Egyébként nagyon édes -asszem ilyenkor mondják, hogy "ami a szívemen az a számon".

- Kösz! Hadj segítselek fel.-és felém nyújtotta a kezét. Én bele helyeztem a sajátom, majd gyenhgédeen felsegített a koszos földről.- Nem ütötted meg magad?

- Nem, dehogyis!-mosolyogtam.

- Esetleg megkérezhetem, hogy, hogy hívnak?

- Emily. És te?

- Daniel.

- Hát...nagyon örvendtem Daniel. Remélem majd még, összefutunk.

- Én is. Na szia!

- Szia- majd két felé váltak útjaink...

 Daniel 

Hi!:))

Íme a Hetedik rész...Térjünk a lényegre...

Megjelent két új szereplő is. Név szerint: Daniel és Lilly. Lenne a résszel kapcsolatban néhány kérdésem. Remélem kapok rájuk válaszokat:))

• Ti, hogy képzelitek el viselkedésben Lillyt és Danielt? (pl. Dan egy macsó...vagy tudom is én:DD )
• A két új szereplő fog változtattni valamit a történeten? Ha igen mit?

Hát ezek lennéknek a kérdéseim:)) Így ti is bővebben ki tudjátok fejteni a gondolataitokat.:))

Továbbá pedig köszönöm a 4000+-os oldalmegtekintést:')) 

Pusszi

xx

~Lisa

ui.: 

1. A 'Szereplők' oldalon megtaláljátok az újakat:))
2. Aki nem tud komizni az írhat Chatbe is:))

Hatodik rész#6

~Justin szemszöge~

Miközben követtem, eszembe jutott a neve: Emily. 100%, hogy így hívják. Na jó ez most anyira nem is lényeg...
Valójában az elmúl 10percben csak ezerszer tettem fel magamnak azt a kérdést: "Minek is követem én Emilyt?" Saját magamon képtelen vagyok kiigazodni.

...

Emily bekanyarodott egy ismerős utcába és leparkolt egy szép, nagy háznál. Én a sarkon álltam meg, pont úgy, hogy lássam.
Kiszállt a kocsijából, napszemüvegét a fejére csúsztatta, táskáját és telefonját a kezébe vette és úgy indult be a ház kapuján. Az ajtóhoz érve kopogott, majd bement.
"Na mondhatom Bieber, ennek is sok értelme volt...". Hát igen...semmi értelme nem volt annak, hogy elvonszoltam magam idáig. Gázt adtam a kocsimnak és elindultam azon az  utcán. Mikor oda értem a sokat említett, ház felé, csak "véletlenül" bekukkantottam az ablakon. Pont a konyhába lehetett belátni. Em és a barátnője asszem Nici (?), beszélgettek. 
Emy hasonlított egy szuper modellhez, na jó ezt nem én mondtam...Nici (na persze ha így hívják) meg olyan  sportosan volt felöltözve. Ha bár szinte mindig ilyen ruhákban van. Na persze nem szoktam őket figyelni. Csak ha, esetleg-talán összefutunk valami okból velük, akkor mindig így szoktam látni. 
Beszélgettek és mindketten egy forró csokit szorongattak a kezükben. "Jól meg csinálttad!" Ez a kis belső valami, mindig a legrosszabbkor kezd el pattogni. 
Fogtam magam és egy kerék csikorgatás kíséretében, elmentem. 
Az utamat Cody felé vettem.

...
~Emily szemszöge~

Mikor beléptem a házba, megkerestem Nicit. Épp a konyhában csinált forrócsokit. Miközben ittunk beszélgettünk, Amyről, arról, hogy mire ez a nagy kedvesség Justintól, meg, hogy úgy amblok mi van vele és velem.
Miután mindent kitárgyaltunk, egy köszönés után, elindultam haza. Egész úton kérdés, kérdésre halmozódott bennem. 
Justin miért ilyen? Na és Amy, vele mi lehetett tegnap este? Meg ki az, aki képes megtámadni valakit az este közepén??...és így tovább. 
Bekanyarodtam egy utcába. Ennek az utcának semmi jelentősége, hiszen gyakran megyek erre haza. De most...
Elhaldtam egy nagy fehéres-kék ház előtt. Nem is...inkább csak majdnem, haladtam el előtte mikor, Justint "dobták ki" belőle. Nagyon megilyedtem. (Nem azért mert agódom érte,...á nem...dehogyis...csak azért mert nem minden nap dobnak ki Justinokat (vagy ki, hogy hívja...) az ajtókon.) Két házzal arébb lehúzodtam és kiszáltam a kocsiból. A kabimat összehuzztam magamon és közelebbmentem két lépéssel.
Justin ott verekedet egy csávóval és minden félét ordibáltak egymásnak.
- Nem mondom kétszer Bieber. Tűnj el!
- Előbb ad meg amivel tartozol!- Justinnak már folyt a vér a szájából...nem volt valami szép látvány. 
Ez a szituáció emlékeztetett arra, amikor egyik este szintén verekedet valakikkel. Most is, ugyan olyan tehetetlennek éreztem magam, mint akkor. Nem mintha aggódnék érte, nem. Csak nem szeretem nézni mások nyomorát (hát igen...neki abból sok van). 
Tettem feléjük még egy lépést és azt kezdtem el suttogni, hogy "Justin". Fogalmam sincs, hogy de felém nézet. Valami teljesen megváltozott a tekintetében, de mivel volt köztünk még néhány méter, ezért nem láttam tisztán. A másik srác pedig Justint figyelte értetlen tekintettel. Végül Justin törte meg a feszültséget...
- Később még számolunk!-majd ezzel el is ment. A bambán álló srác rám nézet, de én a tekintettem a kocsim felé irányítottam és elindultam az említett tárgy felé. Beszálltam, majd elhajtottam.
Mégis mire jó ez nekem? Mindig is utáltam. Most miért érdekel annyira? Képtelen vagyok kiigazodni magamon...

Sziasztok:))
Mielőtt elkezdeném...Nagyon köszönöm a 3000+ oldal megtekintést és az 5 feliratkozót:))
Végül pedig...:
Megérkezet a Hatodik rész...:)) Kicsit hosszabra terveztem a szünetett, de mivel jött komi, ezért úgy döntöttem folytatom:)) Nagyon jól estek amiket irtatok...:')) Nagyon köszönöm...és nem fogom befejezni a blogot:))
Viszont a részeket sokkal ritkábban fogom hozzni...:// 
Továbbá....remélem tetszett a rész. Tudom kicsit unalmasra(na jó lehet, hogy nagyon unalmasra) éa rövidre sikeredet, és ezért bocsánat. Azért remélem hagytok magatok után néhány komit:)) (Aki nemtud komizni, az írhat chatbe is).
Love ya
~Lisa