~Justin szemszöge~
- Szia Kicsim!- adtam egy csókót barátnőm szájára, majd egy gyors búcsuzkodás után elment.
Eddig nem akartam magamnak bevallani, de most kimondom. Már egyáltalán nem szeretem Lillyt. Első pár hét csodálatos volt, de már nem érzem azt, amit akkor.
Mindig is akartam magamnak egy normális kapcsolatott, de sosem jött össze. Lilly-nél azt hittem, hogy talán tudok szerelmes lenni, de nem így történt. Igen, Igen...most jogosan hallanám bárkitől, hogy "Akkor ne legyen barátnőd ember." + a szánakozó fej. És lényegében, ez a mondat igaz is. Csak, hogy nekem kell valaki. Aki nem fog kidobni mikor rossz paszban vagyok, és aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Az életemben előforduló lányoknál, mindig éreztem azt a bizonyos szikrát, amiről még (régen...nagyon régen) Erin mesélt. Ő mindig azt mondta, hogy amikor meglátta apát, akkor mintha egy kis virág nyílt volna ki a szívében, ami a reményt, a szerelmet, és azt a bizonyos, szikrát hordozta magában (ne nézzetek rám. Ő mondta nem én ). És én ha meglátok egy lányt aki tetszik, úgy érzem valami megmozdulna bennem. És abba a pillanatban mindig úgy érzem, hogy Ő az igazi, de legbelül tudom, hogy nem.
Egy ideje, már csak úgy fűvel-fával összeállok, hogy azért sose legyek egyedül. Már az se érdekell amit Erin mondot. Semmi!
És az a tudat, hogy a csaj odáig van értem, megnyugtatt és arra késztett, hogy szerezzek még többet. (mármint csajt). Lehet, hogy egy nőcsábásznak tartanak, de nem tud érdekelni. Ilyen az én, életformám.
És már tudom is ki lesz a következő...
A suliban...
- Értitek?
- De nem érdemli meg, hogy így bánj vele.-szólt közbe Chris.
- Nem érdekell. Most nem ő a lényeg. Őt a jövő héten lerendezem, aztán rátérünk a Lényegre.- Chris megrázta a fejét, majd lemondóan rábolintott-Akkor én mentem. Csá!
~Emily szemszöge~
Suli után...
- Szia Nici!
- Szia Emy!
- Részletes beszámolót mondj ám, ha haza érsz-mosolyogtam.
- Mindenképp-forgatta meg a szemeit, majd beszállt az autóba és elmentek.
Nici elmegy 3hétre Texasba, a nagyszüleihez. Tök jó mert egyedül lehetek...érzitek a szarkazmust? Én mondom fenomenális lesz minden nap egyedül lenni, és ülni a matek könyv fölött és azon gondolkodni, hogy mikor lesz szükségem valaha az életben rá.
- Búú!- nagyott ugrottam, mert tényleg megijedtem. A reakciómra persze elkezdet röhögni-De gáz vagy!
- Chh.- és bevágtam egy durci fejet.
- Jaj hugiiii! Ne légy ennyire dühös.
- Na jó. Hol parkoltál le?
- Arra-és elmutatott a kocsija felé. Oda mentünk és mindketten beszálltunk. Hirtelen megrezdült a telefonom, jelezve, hogy sms-em jött.
Feladó: Ismeretlen
Március 01. , Thomson street 72. , 20:00.
- Ki írt?-érdeklődött Jason.
- Nem fontos.- március 01. Az 1 hét múlva lesz. És most jön a diplomatikus gondolkodás. Nem kiváncsiságból, szimplán egy vizsga anyaghoz gyűjtök anyagot a Thomson street 72.-es szám alatt. És mily meglepő pont március elsején érek rá. De csak este nyolckor.
Vizsga anyag...Na mindegy. A lényeg, hogy elmegyek és kész.
Haza értünk.
- Jönnek ma a haverjaim és tarunk egy kis összejövetelt.
- Összejövetelt, mi? Talán nem szólok a pának, ha én is ott lehet és nem kell bezárkoznom a szobámba.
- Pont olyan furfangos kegyed, mint a bátyja. Nyilvánvaló, hogy tőlem tanultad.-kinyújtottam rá a nyelvem- Jó legyen.
- Miért mentél bele ilyen könnyen?- kérdeztem.
- Mert így legalább egy csicskánk.
- Olyan cuki mikor álmodozol.-majd nyomtam az arcára egy cuppanos puszit és felmentem a szobámba.
Este 5-kor...
Éppen tévéztem amikor csöngettek. Elnéztem a kanapé fölött az ajtó felé, hogy megtudjam kik is jöttek. Jason ajtót nyitott.
- Csá bro!-pacsizott le az egyik haverjával. Aztán jöttek még vagy 10-en. Én is oda mentem a kis csoporthoz, közvetlenül J mellé.
- Na Ő kicsoda?-kérdezte egy perverz mosollyal az egyik.
- Nem hozzá nyúlni!-mondta bátyám és mindenkire szúrosan, ránézet-Egyébként a hugom, Emily. Em Ők itt: Harold, Benton, Dominick, Zyan, Vincent, Tyrone, Russel, Olen, Harry és Kenton.- mutatott végig a fiúkon.- Ja és Tyrone öccse, Daniel.-a szám is tátva maradt mikor megláttam Dant.
- Szi-szia!
- Szia!-mosolygot. Jason már bement a konyhába a többiekkel.- Nem hittem, hogy a parkon kívül máshol is fogunk találkozni.
- Én se.-szuper! Megint csend van...na jó mondani kéne vala...
- Nekem Ty azt mondta, hogy semmikép ne "lógjak" rajtuk, bár nem értem miért fújja fel azt az egy évet ami köztünk van. Szóval eljönnél valamerre.
- De már sötétedik...-néztem ki az ablakon. Ő viszont rám meresztette a kiskutya szemeit- Na jó legyen.- én is felöltöztem, elköszöntünk a többiektől, majd kiléptünk a nagy ajtón, a hideg utcára.
Elértük annak a parknak a kapuját ahol a múltkor is találkoztunk. Bementünk. Elég érdekes hangokat lehetett halani, amiktől én kicsit berezeltem ezért közelebb mentem Danielhez. Ő cska elmosolyodott viselkedésemen.
Megálltunk egy nyilvános WC-nél és Dan minden szó nélkül bement. Hát ha egyszer hív a természet...
~Cody szemszöge~
- Kik voltak azok az alakok?-néztem rá a fiukra.
- Szerintem akik a múltkor.
- De Őt miért bántották?
- Menj utánuk és kérdezd meg- válaszolt Ry.-Most az a kérdés, hogy mi legyen vele.-nézet rám.
- Hát ezen a padon nem hadhatjuk, szóval vigyük haza. - egyik kezem térd hajlatába helyeztem, a másikat a nyaka alá és felemeltem. Elindultunk a kocsihoz.
Emilyvel beültem hátra, Ry pedig a volán mögé.
- Justinnak erről kell tudnia?- fordult hátra.
- Nem- a vállát csak megvonta, majd gázt adott a kocsinak.
~Daniel szemszöge~
Idegesen járkáltam Emilyék háza előtt. Az egész parkot átnéztem, de sehol nem találtam. Bele se merek gondolni, hogy Ty és Jason mit fognak ehez szólni.
Hirtelen egy kocsi parkolt le mellettem és egy srác szált ki belölle, Emilyvel a kezében.
- Mi történt vele?
- Áh szóval téged várt.-mondta lenézően. Oda atta a kezembe- Vigyáz rá, mert a végén még elveszíted.- majd elhajtottak a kocsival. Az utolsó mondatát nem valami kedvesen mondta.
Úgy döntöttem inkább haza viszem, hozzánk.
Hi!:))
Sajnálom, hogy ennyit kellet várnotok, de rengeteg tanulni valóm volt:// Meg közben beteg is lettem, meg rengeteg minden történt. Tehát két nap alatt történt annyi minden aminek 2 hét alatt kellet vollna történnie. Szóval, egyszerre történt sok hülyeség és egyszerüen nem volt agyam írni.
Tudom, hogy nem lett a legjobb rész, sőt! Szerintem még unalmas is. De kellenek ilyen részek is:))
És hadj köszönjem meg az elöző részhez a 3 komit. Annyira örültem neki:)) És ne felejtsem el megköszönni az 5600+ oldal megtekintést és a 7 feliratkozót:))
A következő részt, nem tudom mikor fogom hozzni. Talán az is fog késni, talán nem. De ne pártoljatok el mellőlem:))
xx
~Lisa
ui.: Bárkinek bármi észre vétele van a bloggal kapcsolatban, megköszönném, ha kedvesen fogalmazná meg a mondandóját:))
