Kilencedik rész#9

~Emily szemszöge~

Egy ismeretlen házban ébredtem. A falon lévő óra reggel kilencet mutatott. Mégis hol a francba vagyok? Körül néztem, de nem láttam senkit. Felálltam. A lábaim kicsit megremegtek a hirtelen mozdulattól, de végül is nem estem vissza ülő helyzetbe. Kinyitottam az ajtót, ami egy folyosóra vezetett. Pont velem szembe volt egy lépcső, amin szépen lebotladoztam. Egy boltíves ajtó mögül hangok jöttek. Óvatosan benyitottam és a háttal álló Danielt pillantottam meg. Megfordult és szólásra nyitotta a száját.

- Fel keltél?- kérdezte mosolyogva.

- Öm igen.- mondtam és közben folyamatosan a konyhát pásztáztam -Lehet egy kérdésem?- nézetem rá.

- Persze.

- Hol vagyunk?

- Nálam.

- És miért vagyok itt én is?

- Hát, mert tegnap este...öm...Tyron felhívott, hogy átjöttek hozzánk és, hogy jöjjünk ide.

- És ők hol vannak?

- Asszem visszamentek hozzátok.

- Értem.

- Kérsz reggelit?- kérdezte most Ő, de mintha valami nem teljesen lenne rendbe nálla. Nem bunkóságból, de valami tényleg nincs rendben. Nekem például rettentően fáj a fejem.

- Igen.

- Akkor foglalj helyet. Mindjárt kész a melegszendvics - a sütő pár perc múlva eszeveszett csörgésbe kezdett. Dan kivette a tálcát, amin kettő szendvics volt. Neki álltunk az evésnek és párperc elteltével, volt szendvics, nincs szendvics.

- Akkor én szerintem megyek is.

- Kár. De rendben. Haza vigyelek?

- Nem szükséges. Haza találok-kacsintottam. Végignéztem magamon és csak egy dolgot hiányoltam. – A mobilom hol van?

- Nem tudom.

- Biztos otthon hagytam.

- Ja, lehet- mondta Dan, de egyáltalán nem tűnt nyugodtnak.

- Valami baj van?-néztem rá agódoan.

- Semmi.- okéé.

Felvettem a kabim, a cipőmet nem kellet, mert érdekes módon rajtam volt.

- Akkor, szia!-öleltem meg, majd kiléptem a házból. Még intettünk egymásnak, majd elindultam haza. Várjunk csak. Hol is lakok én? Na szuper! „Menj vissza!” De akkor tök hülyének fog nézni, hogy már megint mit keresek nála. Elindulok valamerre, aztán csak haza jutok, nem?

Elindultam tehát balra és az utca sarkánál elfordultam megint balra. Majd jobbra, balra, még egyszer balra és egy csodaszép, egyszerűen csodálatos, zsákutcába értem. Na ez a hazaút is hosszú lesz. Előre látom.

Másfél óra múlva

Befordultam a következő sarkon és a tábla alapján végre megérkeztem a mi utcánkba.

- Végre!-mondtam. Bár, fogalmam sincs kinek.

Elsétáltam a házunkig és bementem.

- Szia Jason!

- Te meg mégis, hol a francban voltál?-támadt nekem.

- Danielnél.-válaszoltam kicsit megszeppenve.

- És mit kerestél Danielnél?-erre a mondatára, azzal a „WTF?” fejjel néztem.

- Hát mert este oda mentetek és mondtátok, hogy mi is menjünk oda.

- Hát én ilyen biztos, hogy nem mondtam. Meg nem is voltunk Tyronéknél. –teljesen összezavarodtam. Most, akkor  mi van?- Na és a a telefonod hol van? Mert vagy ezerszer hívtalak és mindig ki voltál kapcsolva.

- Itthon hagytam, nem?

- Nem.

- Most elmennék Tyhoz, hogy meg mondjam a véleményemet az öccséről, de ez a te problémád. Na én mentem. Majd este jövök.

1 hét múlva (március 01.)

A telefonom még mindig nincs meg. Apa nagyon mérges volt rám. Hát meg is értem, mert azért egy iphon-t elhagyni nagyon gáz. 
Jason oda adta az övét. Mármint a régijét. Hát nem olyan nagy cucc, de legalább lehet vele telefonálni.
Viszont ma van az a nap amikor nekem a Thomson street-re kéne elhurcolnom magam este nyolcra. Lehet nem kellene elmennem. De mivel én egy kíváncsi teremtés vagyok, ezért nem tudok mit tenni. Muszáj elmennem. Túlságosan is érdekel, hogy ki és miért hívott oda.

20:08

Körülbelül 5 perce állhatok itt, de még mindig semmi. 
- Te csaltál meg! - a hang iránya felé néztem, ami a túl oldal volt. Egy számomra ismerős fiú és egy lány veszekedtek. A srácot a sötétség miatt nem igazán látom. Az egyetlen fény forrás, csupán az utca lámpa. 
- De hát Ő mutatta azt a képet és én azt hittem... - mondta könnyek közt a szőkeség.
- Nem érdekel, hogy mit hittél! Inkább menj el! Ne is lássalak! - ordította a srác, majd a lány nem tudta tovább tartani magát és elfutott. A másik fél leült és a hátát neki támasztotta a ház falának. Az arcát a kezei közé rejtette. 

Nem szeretek bele avatkozni mások dolgába, de tudom, hogy ismerem. Meg ha én lennék a helyében, nekem is jól esne ha valaki oda jönne hozzám.
- Hé! Szia! - a fiú rám emelte a tekintetét és egyből felismertem. Nem hiszem el, hogy ide jöttem hozzá.
- Szia Emily! - leguggoltam hozzá, hogy egy szinten legyek vele.
- Hogy, hogy itt vagy?
- Eredetileg hozzád indultam, de ezzel a kis incidenssel nem számolt. 
- Hozzám? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen, hogy vissza adjam a telefonod ami... - elkezdet kutakodni a zsebében - itt van.
- Oh... Köszönöm! De, hogy került hozzád? - kérdeztem egy kis idő elteltével.
- Az mindegy. Örülj, hogy visszakaptad.
- Oké - felálltam guggoló helyzetemből, majd ezt  műveletet követte a beszélgető társam is. Ő rám nézet, és egy jól irányzott mozdulattal, elindult. - Várj! - a reakciómon én is meglepődtem. Érdeklődő tekintettel figyelte, hogy mit szeretnék mondani. Ha bár a szája sarkában ott bujkált egy olyasfajta, gúny mosoly - Öm... Te küldted azt az SMS-t?
- SMS? Nem tudom, lehet. - mondta egy kacsintással, majd folytatta az útját, gondolom haza. No comment! Inkább nem emésztem magam ezzel a kérdéssel, mert csak az őrületbe kergetem magam. 

Másnap

Másnap üdén és frissen keltem. Az óra kereken 6:30- at mutatott. Lezuhanyoztam, fogat mostam,és beálltam a szekrényem elé, hogy kiválasszam a megfelelő ruha összeállítást. A választásom egy kékes-fekete farmerre, egy fehér pólóra, és egy sárga blézerre eset, amit egy zöld sállal egészítettem ki cipőnek, pedig egy zöldes-kék, majdnem türkiz magas sarkút választottam. A hajamat egy egyszerű balerina kontyba kötöttem fel. Feltettem egy alap sminket, majd lementem a konyhába a cipőmhöz illő táskámmal, elvettem egy almát és elindultam a suliba. A szép idő miatt kivételesen gyalog.
Ma valahogy kifejezetten, jó kedvem van. Lehet azért, mert végre újból a kezemben tudhatom a mobilomat, nem tudom, de nagyon jó.
Beléptem az iskola nagy kapuján és az utamat a szekrényemhez vettem. Betettem a sulis cuccaim és a kabim, majd az első órára előhalásztam a cuccaim. Elindultam az osztályunk felé. A folyosón egyszer sem találkoztam se Chrissel, se Justinnal, se senkivel abból a 'bandából'. 
Az osztályban üdvözöltem legjobb barátnőmet, majd helyet foglaltam a hátsó padban és vártam a becsöngőt. 

Szünet...

- Meglett a telefonod? - mutatott a kezemben lévő készülékre Nici.
- Ja, igen.
- És hogy? Hol volt?
- Öm... - hosszas töprenkedés, tán, végül kinyögtem - Justinnál.
- Nee! - barátnőm szája elé emelte a kezeit, hogy elfojtsa a mosolygását - Nem hiszem el! És, hogy került hozzá?
- Azt nem, mondta el. - biggyesztettem le ajkaim.
- Oh, a köcsög! - barátnőm kijelentésén muszáj volt nevetnem. 
- Na és veled mi volt? - próbáltam terelni a témát.
- Hát semmi különös. Film maratont tartottam - vigyorodott el. Nevetgéltünk még egy kicsit, főleg azon ahogy Nici néhány film részletet kiparodizált, aztán visszaindultunk a terembe.
- Emily! - hallottam ahogy valaki a nevemet kiabálja a hátam mögött. Megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem az illetőt. - Beszélhetnénk négyszemközt? - ránéztem Nicire, aki csak mosolygott. 
- Igen. - kimentünk az udvarra. Persze már senki sem volt kint, ugyanis másodpercek kérdése és becsengetnek.
- Szóval...

Sziasztok!:)
Először is hadd ássam el magam amiért, majdnem  2 hónapja nem volt új rész. Ezt egyetlen dologra tudom fogni, és ez a suli. Elég sok rossz jegy bejött, ráadásul az egyik tanárom oktalanul beírt egy témazáró egyest, és ez alaposan kikészített. Kicsit nehezen dolgozom fel, ha igazságtalanok velem. Bár ezzel gonolom nem vagyok egyedül://
Ja nem is egy okom van amiért nem hoztam részt. Ugyanis a gépünk nagy kegyesen, feladta a szolgálatot, és kb. egy hete javíttattuk meg. Meg hát, az ihlet se jött:// Nem tudo, hogy folytassam-e a blogot. Nem azért mert nem kapok visszajelzéseket, csak én túl sablonosnak érzem. Meg eredetileg úgy indult, hogy az én történetemet írom le, kicsit kiszínezve, de ez abszolut eltért a valóságtól, ami még nem is baj, csak én az elején nem így terveztem. Úgy érzem elvesztettem a fonalat.
De azért itt van néhány kérdés, amire tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

• Szerintetek ki hívta ki Emilyt?
• Most, hogy Jusin single, szerintetek mi lesz ezek után vele?
• Daniel örökre eltűnt? 
• Szerintetek miért Justin adta vissza a telefont? Miért nem Chris? Elvégre eredetileg nálla volt.
• És hol van Chris?

Remélem válaszoltok, és majd az egyéni véleményeteket is kifejtitek. Köszönöm, hogy még mindig velem vagytok, és köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést (+8000), és köszönöm a 9 feliratkozót és azt, hogy hisztek bennem.

xx

~Lisa

Ui.: Sajnálom, hogy rövid lett, de úgy éreztem itt kell abbahagynom:)) Az titok, hogy miért, de hamarosan minden kiderül((: